Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

bacher János gyáros és tűzoltóparancsnoknak arcképei. 1882-ben adták át rendeltetésének a neoromán stílusban készített evangélikus templomot, melyet Szvoboda Jakab tervezett és épített vadaskerti homokkőből. Tornyát csak 1894-ben építették fel. Nevezetessége az az acélgyárban készült vas keresztelőmedence, melyet Clark Simon 1900-ban adományozott az egyháznak. 1900-ban hajtották végre a római katolikus templom bővítését. A templom mai tornyát még 1866-ban építették fel. A bővítés alkalmával Szvoboda Jakab építőmester a szentélyhez további részleteket csatolt. Az átépítési munkát tovább folytatták 1914-ben, amikor Wabrosch Béla főmérnök tervei szerint Sinágel József építőmester újabb bővítéseket végzett el. így alakult ki a templom mai képe, mely magán viseli a több ízben végrehajtott bővítések nyomait. 1914-ben szabályozták a templom előtti teret és ekkor építették meg a templomhoz vezető kétoldali feljáratot. 1902-ben került sor a tórák átvitelére az új izraelita templomba. Az épületet Szvoboda Gyula műépítő tervezte és építette. Stílusa a zsinagógák általános mór stílusától nem tért el. 1909-ben került sor a polgári iskola épületének átadására. A telket ugyan a község már 1899-ben megvette 9200 koronáért (500 négyszögöl) Szilárdy Ödöntől, a pénztelenség és a viták miatt azonban csak 1910-ben költözhettek a tanulók az új épületbe. 1910ben épült a menház. 1912-ben az ipartestület épülete, 1913-ban megépült a Főtér melletti állomás és 1914-ben a posta- és távíróhivatal ugyanitt. A salgótarjáni postahivatal 1862-ben alakult, forgalma tükrözi azt a mozgékony, lüktető életet, mely Salgótarján jellemzője. 1900-ban már 20 alkalmazottal dolgozott a posta. Egy év alatt 465 000 küldemény érkezett. A küldemények közül 197 000 levél, 166 000 levelezőlap, 57 000 újság, 27 000 nyomtatvány, 17 000 ajánlott küldemény volt. Hasonlóan nagy forgalmat bonyolított le a távirda. Egy év alatt 5 700 táviratot adtak fel, ugyanebben az időben 6 300 távirat érkezett. A távbeszélő hálózat a századfordulón még nem épült meg. Az új posta- és távirdahivatal a maga idejében modern épületnek számított, saját vízvezetékkel és központi fűtéssel volt ellátva. A postaépület éppúgy, mint az állomás a Monarchia szokványos középületi stílusában épült. A dualizmus időszakában az utolsó építkezésre a világháború alatt került sor, amikor is az itt állomásozó katonaság 1916-ban megépítette a fürdőt és uszodát. Ötven év alatt mindössze 10 jelentősebbnek vehető középület épült fel, melynek egyharmad része templom. A városba települt járási intézmények nem kaptak önálló épületet. A járásbíróságot, az adóhivatalt, a főszolgabíróságot magánházakban, elsősorban Szilárdy Ödön házaiban helyezték el. A Szilárdy major saroképületében nyert elhelyezést az 1883-ban idehelyezett csendőrkirendeltség is.

73 Az egyre növekvő lakosság a község szűk belterületén zsúfolódott össze. Terjeszkedésre tér nem volt. A község nagybirtokosainak, Szilárdynak és Lubynak a telkeit nemcsak a dolgozó emberek, de még a kereskedők sem tudták megfizetni. Az üzemek, a bányák telepei is határt szabtak a község belterülete növelésének. Az iparosok, kereskedők stílus nélküli üzletházai, szegényes kisvárosi lakásai a régi paraszti falu belsőségein épültek fel.