Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

azonban a vállalatok vezetői, mint a leggazdagabbak helyet kaptak. A képviselő-testület bányatelepi és acélgyári tagjai azonban elsősorban a saját külön érdekeik védelmére szorítkoztak. A képviselő-testület a község legtekintélyesebb hatalmi szerve volt, tagjai döntöttek azokban a legfontosabb ügyekben, melyek a község életét alapvetően befolyásolták s határozata alapján működött a község tisztikara. A testület tagjainak választási módját az 1871. évi 18.tc. határozta meg. Salgótarján képviselő-testülete a község gazdag adófizetőinek gyülekezete volt. Ebbe húszan, mint a legtöbb adót fizetők, úgynevezett virilisek kerültek be. A legtöbb adót fizetők listáját ötven éven keresztül mindig a következők nyitották meg: Szilárdy Ödön, a Rimamurányi Vasmű képviselője, a Rimamurányi Vasmű igazgatója, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. képviselője, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. igazgatója, (A Vasmű és a Kőszénbánya Rt. képviselője és igazgatója általában ugyanaz a személy volt), a Salgótarjáni Takarékpénztár képviselője, Luby Géza. Mellettük kaptak helyet a képviselő-testületben Salgótarján gazdag iparosai, kereskedői, nagybirtokosai: Bőhm Béla, Deutschberger Mór, Schwartz Hermann, Klein Jakab, Grossberger Miksa, a kezdeti időszakban, majd a XX. században a Vasöntöde, az üveggyár képviselői, Hankus Imre, Rákos Gyula gyógyszertárosok, Kóhn Lipót, Winter Simon, Balhauser Emil, Weisberger Samu, Wabrosch Béla, Hahn Lipót, Zahoczki Samu polgárok. Az üzemek és a birtokosok előjogait nemcsak a virilisták védték, hanem a választott képviselők is, akiket szintén a gazdagok soraiból jelöltek. Salgótarján húsz választott képviselő-testületi tagja között a plébános mellett időnként egy-két értelmiségi képviselő is helyet foglalt, elsősorban az üzemek mérnökei közül. A lakosság több, mint 70 %-át kitevő nagyüzemi munkásság közül csak az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, az első világháború utolsó évében jutott be képviselő a salgótarjáni képviselőtestületbe. A választójog lehetővé tette, hogy a birtokosok mindig a maguk jelöltjeit juttassák be a testületbe. 1871-ben még csak mindössze 76 választópolgára volt Salgótarjánnak. A választópolgárok zöme ekkor még a község birtokkal rendelkező parasztságából került ki, mely meglátszott a képviselő-testület összetételén is, a hetvenes években még megtalálhatók abban a gazdag parasztság képviselői. A századfordulóra jelentősen megnőtt a választásra jogosultak száma, 1896-ban a községet négy választókörzetre osztották. Az első körzetbe, mely a 11-618 sorszámú házak lakóit foglalta magában, tartoztak lényegében a község lakói. Ebben a körzetben a választásra jogosultak száma 581 volt. A második körzet a Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű telepének dolgozóit foglalta magába, a választási jogosultak száma 553. A harmadik körzet a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. központi és egyéb telepein lakókra terjedt ki, ahol a választásra jogosultak száma 561 volt. A negyedik körzethez tartozott a Hirsch Vasöntőgyár, az öblösüveggyár és a Szilárdy major 302 választópolgár lakosa, összesen tehát 2 007 választó volt a századforduló időszakában Salgótarjánban, kb. 100 választóra jutott egy községi képviselő-mandátum.