Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

A tőkés érdekeknek megfelelő összetételt a választás lefolytatásával is biztosították. A választók összeírására alakult bizottság tagjai közé a község hármat, a bányatársulat hármat, a vasmű hármat delegált. Már bizottsági szinten is biztosították ezzel a három szerv megfelelő súlyát. A választások során az egyes választókerületek elnökei a kerület legjelentősebb személyeiből kerültek ki. A községi kerület, az I. kerület választási elnöke általában a főszolgabíró volt. Az acélgyári telep, a II. kerület választói elnöke Jónásch Antal, a vasmű vezérigazgatója. Ugyancsak személyesen vállalta a választókerület elnökségét Gerő Nándor bányaigazgató a III. kerületben, a bányatelepi választók körében. Luby Géza a község második legnagyobb birtokosa ügyelt a választások „tisztaságára" a IV. választókerületben. így biztosították, hogy az egyes választókerületekben csak a község, illetve az üzemek hatalmon lévőinek érdekeit kiszolgáló képviselő-testületi tagokat választottak meg. 1917 decemberében sikerült első ízben szervezett munkás képviselő-testületi tagokat is választani Priska Dezső, Bene András, Oczel János, Ilak Antal, Kiss István személyében. A választások általában közfelkiáltással történtek. A választási jegyzőkönyvekben szinte mindig az szerepelt, hogy - a választók egyedül és kizárólag a jelölt nevét hangoztatták és más jelölt neve hallható nem lévén, név szerinti szavazás nem kéretett - közfelkiáltással megválasztatott. A valóságban a választási elnökök a legönkényesebben vezették le a választásokat, még abban az esetben sem engedtek név szerinti szavazást, ha a választók azt kifejezetten kérték.

59 A községben (értve alatta a telepek nélküli községet) a tényleges vezetés majd félévszázadon át egy ember, S%i/áráy Ödön kezében összpontosult. A dualizmus időszakában Szilárdy Ödön, Jankovich Antal veje lépett a régi földesúr helyébe. A kortársak is maradi gondolkodásúnak, kicsinyesen féltékeny embernek és mindenekelőtt kapzsi, ravasz vagyonszerzőnek ismerték. A vezetőség gerinctelensége miatt nem egyszer sikerült pl. beitelkeit többször is újra eladni a községnek, intézményeknek. Hosszú, ötven éves közéleti szereplése középpontjában mindig az állt, hogyan lehet telkeit a község rovására gyarapítani és azok árát felverni. A Salgótarjánban működő mérnököknek nem egyszer tették szóvá az ide érkező mérnök barátok, hogy miért engedik meg a községben uralkodó „ázsiai" állapotokat. A visszaemlékezések arra is fényt derítenek, hogy a község építésének, fejlődésének nem egy esetben volt kerékkötője Szilárdy Ödön személyes érdeke. A Pécskő patak beboltozása pl. már a XIX. században napirendre került. Szilárdy azonban megyei barátaival levetette a napirendről azzal az indokolással, hogy „ott marhahajtó út halad végig, mely a gazdák érdekeit sérti". A vásárteret kétszer is el akarta adni, melyben csak nagyon nehezen tudták, elsősorban az acélgyári igazgatóság segítségével megakadályozni. Negyven évig volt Salgótarjánban központi probléma a vasútállomás kérdése. A községen a vonatok csak keresztülrobogtak, az állomás kilométerekre volt a községtől. Az 1900-as évektől kezdve szinte mindennapos kérdéssé vált az új vasúti megállóhely létesítése. A hiba az volt, hogy a legcélszerűbb helyre, a község közepére tervezték az új vasútállomás épületét. Ez a telek azonban már nem volt Szilárdy birtok. Az udvari tanácsossá is kinevezett Szilárdy keresztülvitte, hogy még a központi kiküldöttek is a