Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

jelentett azonban tényleges szántóterület-gyarapodást, ugyanis a község növekedésével a szántóterületként jelzett területek egy része beépítésre került. Súlyos problémát jelentett a dualizmus időszakában, hogy a rétterületek nemhogy növekedtek, hanem mintegy 140 kat. holddal tovább csökkentek. E minimális terület is jórészt a nagybirtokosok tulajdonában volt. A rétek hiánya a későbbiekben katasztrofálissá vált a paraszti gazdaságokra. A fuvarozási lehetőségek megnövekedése, a tej, tejtermékek, hús iránti szükséglet ugyanis arra ösztönöztek, hogy a paraszti gazdaság is minél több igás- és haszonállatot tartson. Az állatállomány eltartásához szükséges réttel azonban nem rendelkeztek, így a szántóföldön kialakított takarmánygazdálkodásra, illetve a piaci takarmányvásárlásra szorultak. 1895-ben 276 gazdaságot mutattak ki Salgótarjánban (E számban benne foglaltatnak a nagybirtokok és az egy hold alatti életképtelen kisgazdaságok is.) A 276 gazdaságban 88 egyes, 121 kettes, 1 hármas lófogatot, 48 kettes és 3 négyes ökörfogatot írtak össze. Többszörösére nőtt tehát a kiegyezés utáni időszakban az állatállomány. A lovak száma pl. 336-ra, az ökröké 116-ra. Az igásállatok mellett nőtt a haszonállatok, tehenek (160 db), sertések (830 db) száma. A régi hagyományokat követve jelentős maradt a juhtenyésztés: 2223 db juhot tartottak kizárólag a nagybirtokon. Az állattenyésztés fejlődése azt eredményezte, hogy a parasztgazdaságok igásállataik révén bekapcsolódhattak a növekvő ipar és kereskedelem teremtette forgalomba, ugyanakkor azonban mezőgazdasági termelésüknek szinte egészét ennek az állatállománynak a fenntartása kötötte le. A piac nyújtotta egyéb lehetőségeket a paraszti gazdaságok kihasználni nem tudták, a mezőgazdasági termelést folytató parasztokból egyre inkább fuvarosok lettek. Történtek ugyan kísérletek intenzívebb gazdálkodási ágak, mint pl. a gyümölcstermelés kiszélesítésére. A XIX. században jelentősen megnövekedett a gyümölcsfaállomány. 1895-ben pl. 1535 almafát és 1697 körtefát tartottak nyilván a község területén. Ezek a számok rendkívül jelentősek a megyei átlaghoz viszonyítva. A füleki járás faállományának több mint 10%-át tették ki. Gondozott gyümölcsöseik azonban nem voltak, a lakosság kertjébe ültetett faállomány a piaci termelésben nem jelentős, elsősorban saját szükségleteik kielégítését szolgálta. A századforduló időszakára a régi Jankovich uradalom helyén hat nagybirtok alakult ki. Ezek közül mezőgazdasági szempontból a legjelentősebb a Szilárdy Ödön kezelésében lévő birtok. Ennek együttes nagysága (három községben) elérte a 2 335 holdat. Salgótarjáni nagybirtokossá váltak azonban a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (birtokai öt községben 2383 hold) és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű (két községben 1339 hold). E három mammutbirtokos mellett jelentős volt Luby Géza, aki szintén a Jankovich rokonság révén, Salgótarján és környékén 870 kat. holdat bírt, Klein Jakab, aki 539 kat. h. birtokosa, továbbá Hoffmann Mór - aki egyben Jankovich Miklósné birtokainak haszonbérlője - 504 kat. h. birtok felett rendelkezett. A legintenzívebb gazdálkodást Szilárdy Ödön folytatta. Uradalma három lokomobillal, három járgánnyal, két cséplőszekrénnyel, hat vetőgéppel, negyven ekével, harminckét