Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

arra kényszerült, hogy fellépjen a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. élelmiszer és anyagraktárai által folytatott jogtalan iparűzés ellen. Feljelentették a társulatokat, mivel kötelezik munkásaikat, hogy a szükségleteiket, ruházatot, élelmet, italt stb. a társulat raktáraiból vásárolják. Erkölcstelennek tartották, hogy a társulat kocsmáiban „Jancsi-bankókkal", bonokkal fizetnek. Feljelentéseik nyomán a Kereskedelmi Minisztérium vizsgálatot is elrendelt, de eredményt nem értek el. A konkurrenciaharc tovább folyt a két saját hasznára törekvő csoport között. Az összeütközésből a vállalatok kerültek ki győztesen, továbbra is fenntartották raktáraikat. A harcok azonban leleplezték mindkét fél visszaéléseit és felszínre hozták a vállalati és magánkereskedés visszásságait. A vállalati kereskedelem végeredményben nem akadályozta komolyan a salgótarjáni kereskedelem kibontakozását, mely a lakosság növekedésével együtt nőtt és izmosodott. 1910-ben már 262 keresőt tartottak nyilván a kereskedelemben, tehát úgy az önálló kereskedők, mint a kereskedelmi alkalmazottak száma a XX. század első évtizedeiben jelentős mértékben tovább növekedett. Országosan is kiemelkedő a szállodás, vendéglátós, kávés néven nyilvántartott kocsmárosok aránya. Salgótarjánban az első világháború előtt 106 embert foglalkoztatott ez a kereskedelmi ág. A kereskedő családok közül nem egy vált jelentőssé. Az első kereskedők: a Seidner, Singer, Okolicsányi, Grossberger, Polacsek, Weissenbacher, Bőhm, Weinberger, majd a későbbiekben beköltöző Deutschberger, Schleicher, Fischer, Friedmann, Mandl, Róth, Mayernik, Kiss, Körei, Tóth, Gádor, Lőwi, Friedler, Heksch, Deutsch családok nevéhez fűződik a község főútvonalának beépítése. Az első kereskedőházak alakították ki a Főutca felszabadulás előtti képét. A megvásárolt paraszttelkeken a régi házak előtt elterülő üres részeket építették be elsődlegesen. Az első egyemeletes épületet is a Polacsek család építette Tarjánban, 1875-ben pedig már álltak a Simon, Korsós, Grossberger, Okolicsányi és Weisenbacher kereskedő és iparos családok emeletes házai is a Főutcán. A salgótarjáni iparos és kereskedő réteg, mely a község polgárságának zömét adta, az első generációban még nem vált politikai tényezővé és a községi politika irányítójává. Ebben szerepet játszott többek között az, hogy az iparvidékben elsősorban csak a „korlátlan lehetőségeket" látták s miután megfelelő tőkét gyűjtöttek, elhagyták azt, bizonyítja ezt a kereskedő családnevek gyakori változása.

50 Az iparosodással, a község lakosságának növekedésével bekövetkezett piaci lehetőségeket a birtokos parasztok is igyekeztek kihasználni. A község belterületén lévő telkeiket a kiegyezést követő évtizedekben apránként eladogatták és a régi paraszti házaik helyett a tagosítás során új területre kimért földjeikhez közelebb építettek házakat. A megnövekedett piaci lehetőségek ösztönző hatására úgy a nagybirtokosok, mint a paraszti birtokosok egyaránt igyekeztek szántóterületeiket növelni. 1859-ben még csak 657 kat. h. szántóterületet mutattak ki a községben, 1895-ben már 1741 kat. holdat, vagyis majdnem 1100 kat holddal többet. Harminc év alatt több, mint 600 hold volt erdőterületet és közel 400 hold legelőterületet tettek hasznosíthatóvá. Az 1100 holdas szántóföldnövelés nem