Salgótarján története (Salgótarján, 1972)
SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)
Kibővítették a József-tárna termelését, ahol három bányaszájon keresztül a napi teljesítmény elérte a 3000 q-t. A hetvenes évek elején, csupán Salgótarján területére eső bányákból napi 15-16 000 q szenet szállítottak el. A társaság évi termelése elérte a 3 millió q-t. 1873-ban végetért a fellendülés első időszaka, kezdetét vette a, hosszantartó gazdasági válság. Közel tíz évig tartott az ipari pangás. A válság mélypontján évi mintegy egy milIióq-val (egyharmad résszel) esett az évi termelés s több mint felére csökkent az alkalmazottak száma. A bányák gépesítése azonban éppen a válság hatására meggyorsult. Az 1870-es évek végén már újra emelkedett a termelés és 1880-ban elérte, sőt túlhaladta a válság előtti szintet. Különösen jelentőssé vált a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. erősödése 1882-b en azzal a tőkeerő-növeléssel, melyet a Wiener Bankverein a Magyar Kereskedelmi és Iparbanknál végrehajtott. 1882-ben 1050 munkással 2 214 000 q, 1891-ben 2560 munkással 7 129 000 q szenet termelt a Társaság. 1896-ban érte el a termelés először a 10 235 000 q-t. E b benaz évben 3454 munkást alkalmaztak. A század végén megvásárolták a petrozsényi telepeket is és 1900-ban a termelés már elérte a 14 246 000 q-t. A nógrádi bányák az 1900-as években tartották az évi 10 millió körüli szintet. Az előbb ismertetett adatok nem csupán a salgótarjáni bányák, hanem a Kőszénbánya Társaság nógrádi bányáinak termelési és munkáslétszám adatai. A nagymérvű erősödés azonban kihatott a bányacentrum fejlődésére és így Salgótarján az ország legnagyobb bányaüzemének központjává vált, itt helyezkedett el ennek a hatalmas mammutvállalatnak termelését irányító műszaki-gazdasági központ, bár az egész vállalat pénzügyi irányítása Budapestről történt. 43 Jelentősen kiépültek a tulajdonképpeni salgótarjáni bányák is. 1879-ben mélyíteni kezdték a József-aknát, ahol a termelés 1882-ben meg is indult. Ez az üzemrész 13 évig volt üzemben és több mint 16 millió mázsa szenet termelt. Itt történt 1888-ban az a vízbetörés is, amikor a bánya egyik siklóján bennrekedt 20 embert egy fúrólyukon keresztül tápláltak napokon át, míg végre sikerült őket kimenteni. A Károly-aknát 1889-ben mélyítették 200 m mélységre. A rakodó, a gépház, az üzemi épületek világítását már egy 30 lóerős dinamó által termelt áram biztosította. A külszínre emelt csilléket 400 m hosszú láncpálya vontatta a József-aknáig, innen a József-akna szenével együtt egy 780 m hosszú alagúton előbb lovakkal, majd a bányák elektrifikálása után villanymozdonyos szállítással jutott el a szén a József-rakodóra, mely a Salgótarján-Losonci vasútvonal első végpontján épült. Tovább folytatták az Ó-, Üj- és Emma-aknák folytatásában lévő szénmező kitermelését is. E mező kiaknázására szolgált a Forgách-akna. 1880-ban kezdték el az akna mélyítését. 1883-1907-ig termelt ez az üzemrész, ahonnan 18 millió q szenet emeltek ki. A földalatti gépek itt is gőzmeghajtásúak voltak, a siklótól az aknáig lovak vontatták a csilléket, az aknától a rakodóig - mely a régi Emma-akna helyén állott és a hozzávezető vágányt még 1871-ben kiágaztatták a MÁV vonalból -, egy 400 m hosszú láncszállító berendezés továbbította a szenet. A Király-aknát 1879-ben telepítették. A szájnyílása a zagyvái rakodótól 1,1 km-re az
