Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

Medves, Vecseklő határában. A vasgyártáshoz szükséges vizet a Salgó patak szolgáltatta. A bányatelep és a gyártelep közötti 200 méteres szintkülönbséget három siklópályával hidalták át, a vízszintes szállítást lóvontatással oldották meg. Az építkezés rendkívül gyors ütemben megindult, az alaptőke azonban hamar elfogyott és így az első évben csak a vasmű és az iparvasút épült meg, de a berendezésre már nem futotta. Az Angol-Magyar Bank közbeiktatásával sikerült az alaptőkét két millióra emelni és ezzel az alapítás befejezését biztosítani. A gyár építését, illetve az üzemeltetés megkezdését késleltette az is, hogy, 1869 után a vasárak fokozatosan emelkedtek és így az alapítók a későbbi nagy haszon reményében nem sürgették a gyár építésének gyors befejezését. 1871. november 19-én került sor az üzemkezdetre, mely ünnepélyes keretek között történt, a társulat elnöke gróf Andrássy Manó, az érdeklődőknek és az előkelőségnek bemutatót rendezett. A gyár legelső épülete, ahol a termelés megindult, az ún. kavarómű volt. Ez a helyiség ma az acélöntöde. Emellett meleghengermű-csarnoka is volt a gyárnak. A Gömör vidéki nyers vasat a kavaró kemencékben izzítva képlékennyé tették, majd kavarással és gőzpörölyök alatti ütéses sajtolással tisztították meg. A négyzetes tömbökből az építészetben használatos vasat, a lapostömbökből különböző lemezárukat készítettek a meleghengerműben. A gyárnak induláskor 250 munkása volt. Eredetileg vasúti síneket akartak gyártani. A kezdeti idők termelése azonban minőségileg nem volt kielégítő és nem is volt gazdaságos. Már az első évek tapasztalatai alapján a gyár modernizálása vált szükségessé. Ezt a későbbiekben az Osztrák-Magyar Bank és a Wiener Wechsler Bank közreműködésével végre is hajtották.

42 1867-ben az osztrák és a magyar uralkodó osztályok kiegyezésének évében Salgótarján már rendelkezett három olyan létesítménnyel, melyek hosszú időre biztosították az ipar fejlődését. A község az egész medence bányászatának centrumává lett; a vasút közvetlen kapcsolatot teremtett a fővárossal; a vasfinomítóval a későbbi vasipar alapjait már lerakták. A kiegyezés után a magyar gazdasági élet egészére jellemző ipari fejlődés Salgótarjánban rendkívül felgyorsult. A GAZDASÁGI ÉLET FEJLŐDÉSE A DUALIZMUS KORÁBAN A szén és vas teremtett itt várost. A dualizmus egész időszakában megőrizte e két alapiparág kizárólagos elsőségét. A szénbányászatnak, a vasgyártásnak átmeneti nehézségei kihatottak az egész község életére, míg ezen iparágaknak virágzása a falu városiasodásának is mozgató rugójává vált. A község élete tehát a legszervesebben kapcsolódott, fonódott össze az ipari üzemek fejlődésével. A szénbányászat 1873-ig egyenes irányú gyors fejlődést mutatott. Az Ó-akna helyén létrehozták az Emma-aknát, mely 1866-tól 1874-ig 2,8 millió q szenet termelt. 1869-ben indult meg a termelés az Üj-aknában, melynek mélysége még csak 40 m volt. A szállítást ebben a bányában már nem lovakkal, hanem egy 30 lóerős gőzgéppel végezték. A víztelenítést is egy 20 lóerős gőzgéppel hajtott szivattyú látta el. A napi termelés 7000 q volt.