Salgótarján története (Salgótarján, 1972)

SALGÓTARJÁN A KAPITALIZMUS URALKODÓVÁ VÁLÁSÁNAK IDŐSZAKÁBAN: 1848-1918 (DR. SZABÓ BÉLA)

A kiegyezés időszaka és a dualizmus 1861-1918 A NAGYIPAR SZÜLETÉSE Salgótarjánt a s%én emelte ki a% ismeretlenségből és tette hazánk jelentős ipari centrumává. A Salgótarján és környékén elterülő szénmezők már a XVIII. században ismertek voltak, de hasznosításukat csak a XIX. század második felében meginduló magyar iparfejlődés tette lehetővé. A nógrádi szénbányászat XIX. század közepi indulásakor Salgótarjánban még nem indult meg a bányászat, a földesúr maradisága útját állta minden kísérletezésnek. A szénmedence első bányáit ezért Moosbrugger Jeromos és Weber Alfréd mérnök Prónay Albert zagyvái és inászói birtokain nyitották meg. A környéken megnyílt szénbányák kezdetben csak közvetett munkalehetőséget biztosítottak Salgótarján lakosainak. Először 1850-ben tették közzé a Direktions der Zagyvaer Steinkohlenbau pecsétjével ellátott fuvarozási hirdetményt Salgótarjánban. Hírül adták a lóval rendelkező lakosoknak, hogy mindenkor szállíthatnak kőszenet, mivel a Zagyvái Kőszénbánya Igazgatóság tetemes mennyiségű kőszenet akar a gőzhajózás számára Zagyváról Poroszlóra szállítani. A szenet Poroszlón a Krisztina-parton vették át, ahol azonnal, minden kosártól 5 forint 30 krajcár váltópénz fuvaidíjat fizettek, egy részét ezüst húszasokban. A fuvaroshiány nemcsak ebből a kitételből, hanem a hirdetmény további szövegéből is kivehető. ígéretet tett az igazgatóság arra, hogy visszafelé Poroszlóról sót szállíthatnak a fuvarosok. Megnyugtatja a hirdetmény a vállalkozókat, hogy a távolság sokkal kisebb, mint amennyire eddig szállították a szenet. Azt is közölték, hogy Zagyváról Poroszlóra „csinált út" van. Az út minőségére azonban már nem mert a hirdetmény utalni. A szénbányászat legkorábbi adatai az iparmedencében zagyvái vonatkozásúak. Az abszolutizmus időszakában átmenetileg a szénbányászat is nehéz helyzetbe került. A bányászathoz szükséges lőpor kiszolgáltatását hatósági engedélyhez kötötték és csak megbízható személyeknek utalták ki. A csendőrségi nyomozati anyag szerint Moosbrugger Jeromos, a kőszénbánya tulajdonosa két év alatt mindössze két ízben látogatta meg a bányát, de „Pesten a József város Glatzi tér 210. szám alatt állandó lakása" volt. A bányák vezetője, igazgatója Weber Alajos és a munkálatok felügyelője Mauler János jó magaviseletűek. A bányában 14 bányászról történik említés, akik azonban a lőporhiány miatt nagy veszteséggel dolgoztak. E nyomozati anyagból még a bányában uralkodó rendről