Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)
Mihály Himnusz c. versének első versszaka volt olvasható. A kép hátlapján pedig az állt: „Ipoly tarnóc, október 15." A belügyi tisztviselő véleménye szerint a képviselőnő „törvényhozói felelőtlenség" címén vonható felelősségre, mert a kép terjesztéséhez nem volt engedélye. 8i> A gazdasági válság éveiben újból erőteljesen szervezkedett a keresztényszocialista munkásmozgalom. A nagybátonyi keresztényszocialista munkások és néhány volt SZDP-tag 1929. május 9-én Nagybátonyban tartott nagygyűlésükön kimondták, hogy csatlakoznak a Revíziós Ligához, együttérezve a Ligának a trianoni határok megváltoztatására irányuló törekvéseivel. A nagygyűlés „lelkes szónoka" Romhányi János volt. Beszédének hatására a jelenlevő jobboldali befolyás alatt álló bányászok elítélték azokat a szociáldemokrata társaikat, akik az SZDP álláspontjának hatására sem csatlakoznak e programhoz. Salgótarjánban a keresztényszocialisták Anker Béla főtitkár jelenlétében és közreműködésével rendeztek 1932 áprilisában gyűlést. 80 További 1933. évi adatok szerint a keresztényszocialista mozgalom a vasmunkások között is eredményesen működött. Megélénkült az egyház tevékenysége is — főleg ugyancsak az iparvidéken — a munkásmozgalom ellensúlyozására. Salgótarjánban 1932. május 19-én munkáslelkipásztori konferencia volt. A konferenciát tábori mise és zenekarral kísért felvonulás előzte meg. A felvonulás élén a gyárak, bányák vezetői mentek. A konferencián 40 pap — köztük Payer János apostoli kormányzó, püspöki helynök — s számos gazdasági vezető és közigazgatási funkcionárius vett részt. Molnár András mizserfai bányaigazgató tartott bevezető előadást. Bevezetőjében Molnár bányaigazgató az iparmedence munkásainak a nemzet gazdasági életében betöltött szerepét, helyét vázolta, és ezzel összefüggésben aláhúzta a bányászok, ipari dolgozók nevelésének fontosságát. Ami — szerinte — azért aktuális, mert a munkásokat „a szocializmus bekerítő hadjárata" veszélyezteti, és ennek következtében bizonyos fokú „lelki apátia" terjedt el egyes bányatelepeken, munkahelyeken. E folyamatot a bányák vezetői nem nézhetik tétlenül. Közelebb kell férkőzniük a munkások lelkéhez, magánéletéhez. A hitélet fokozása érdekében újabb kápolnákat kell építeni, s az egyháznak jobban részt kell vennie a dolgozókat érintő mindennapos kérdések megoldásában. Legyen a pap a munkás jogos érdekének szószólója, ne csak lelki, hanem fizikai életének is irányítója. 87 A tanácskozást követően számos, jelentős tömegeket mozgató egyházi rendezvényt tartottak. Pl. ugyanez év szeptember 11-én Forgács-telepen volt harang- és zászlóavatási ünnepség, ahol Dzsida József főmérnök ünnepi beszédében nem mulasztotta el figyelmeztetni a munkásokat, hogy ,,... hívő ember nem sandít Moszkva felé ... hanem kenyéradó gazdája mellé áll". 88 A vallásos nevelés hatékonyságának növelése érdekében a vármegyében tradíciókkal rendelkező Szent Ferenc-kultusz felelevenítésére is sor került. Erre az adott alkalmat, hogy a szécsényi ferencesek rendháza 1932. október 6-án ünnepelte fennállásának 600. évfordulóját, amikor nagy ünnepséget szerveztek Szécsényben, ahol a társadalmi élet vezetői elismeréssel nyilatkoztak a rend munkájáról. 1932. október 4-én a salgótarjáni acélgyári iskola kertjében rendeztek