Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

Dr. Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár, nógrádi törvényhatósági bizottsági tag már élesebben fogalmazott. 1905-ben — mondotta Sztranyavszky — a vármegyékre „felülről" jött a nyomás, ma viszont ,,az alulról támadt indulatoknak'"' kell ellenállni. A kisgazdák jelenlétét „tudomásul veszi", mert ne mondja senki, hogy itt nincs demokrácia. (Tehát a kisgazdapártiak nem ezért vannak itt, hogy a parasztság érdekeit képviseljék, hanem azért, hogy jelenlétükkel bizonyítsák a demokráci létezését! — M. P.) A gondolat másik felét Szekeres Pál kisgazdapárti törvényhatósági bizottsági tag fejezte ki eképpen: örül, hogy a kisgazdapártiak a bizottságban vannak, s mindenben együtt kívánnak dolgozni a többivel, az ún. többséggel. A Kisgazdapárt megyei elnöke az 1931. évi választások időszakában Chikány Kálmán volt. A párt befolyása a választások előtt megnőtt. Hogy mégsem tudtak mandátumhoz jutni, az nem a pártvezetőségen vagy tagjain, hanem sokkal inkább az eszközökben nem válogatós választási „hadjáraton", illetve az előre elkészített választási terveken múlott. A válság talaján felszínre kerülő különböző jobboldali szervezkedések hatására Nógrád megyében is működött néhány magát fontosnak tartó, de tömegbefolyását tekintve jelentéktelen szervezet. Az egyik ilyen tiszavirág-életű jobboldali szekta, a „Bell Miklós-féle Gazdasági Reformpárt" volt. Bell Miklós salgótarjáni fellépése előtt, a városban megjelenő „Munka" c. politikai hetilap 1932. január 9-i számában fejtette ki nézeteit. Cikke a rendszert „nemzetpusztító rendszer"-nek nevezi azért, mert nem a közösségi, hanem az egyéni érdekek érvényesülnek benne. E látszatellenzékiség azonban puszta propagandafogásnak bizonyult, s szélsőjobboldali nézetek és tényleges törekvések elpalástolására szolgált. Már az idézett cikk sem csak a „bankokráciát" ostorozta, hanem ezt a ..szocializmussal és kommunizmussal" közös nevezőre hozva, az utóbbiakat is, s mindegyikükkel szemben „új" elgondolásokat ígért, miként más fasiszta irányzatok is tették. Bell Miklós 1879-ben született. Hevesben főbíró, majd az első nemzetgyűlésben egységes párti képviselő volt. Mátraderecskén földbirtoka és téglagyára volt. 1922 és 1927 között is nemzetgyűlési képviselő, részese az ún. Ullainpuccsnak. A Bell-féle mozgalom vezetői voltak Salgótarjánban: dr. Brunovszky Lóránt orvos, Angyal Endre János állás nélküli oki. gazdász — Bell titkára, az Ébredő Magyarok Egyesületének (ÉME) helyi csoportvezetője — s Kovács Géza vendéglős. Bell Miklós eleinte — 1932 tavaszán — pusztán „gazdasági reformok"-at követelt. Egyik röpiratában a következőket írta: „Felvilágosító munkánkegyben oktatás a felforgató bolsevista tanokkal szemben, mert megmutatja a helyes kivezető utat a gazdasági anarchiából". Másik röplapjában többek között ezeket olvashatjuk: „... nekünk nem politika kell, hanem gazdasági felszabadulás, amit nem lehet politikával elintézni... Legyen vége a mai rabszolgatartó bankokratikus rendszernek, jöjjön a Bell-féle ingatlanfedezetű rendszer, mert ez megfelel a fejlődő törvénynek és Széchenyi irányelvének". Adott ki azonban röplapot más — vele konkurráló — jobboldali pártok ellen is azért, mert „visszaélték" az ő eszméivel és saját céljaikra sajátították ki.