Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

Érdemes név szerint is felsorolni azokat, akik a közéletben „különös érdemeket"' szereztek. 1929-ben az örökös tagok sorában találjuk id. Berczelly Jenő és gróf Majláth Géza földbirtokost, Jeszenszky Kálmán pápai prelátus kanonokot, Hanzély Gyula bankigazgatót, Nagy István református esperest, Czobor László gazdasági főtanácsost, nyugdíjas alispánt és Sztranyavszky Gézát.

71 Végül hivatalból tagjai voltak a Törvényhatósági Bizottságnak az alispán, a vármegyei főjegyző, a másodfőjegyzők, a tiszti főügyész, az árvaszéki ülnökök, az alügyészek és a megyei városok polgármesterei, — egyszóval az állami vezető tisztviselőkön kívül az ugyancsak teljesen megbízható, legfőbb vármegyei tisztviselők is. A törvény életbe léptetésekor közülük 19 már tagja volt a vármegyei Törvényhatósági Bizottságnak. A Törvényhatósági Bizottság tagjaiból választották meg a Közigazgatási Bizottságot. Ennek gróf Almássy Imre, id. Berczelly Jenő, Kohuth Adorján országgyűlési képviselő, gróf Majláth Géza, dr. Mocsáry Sándor, Jeszenszky Sándor, Bálás János és Farkas Géza földbirtokosok, Fabini Henrik gyárigazgató, Róth Flóris bányaügyi főtanácsos lettek tagjai.

72 Névsorukból látható, hogy a Közigazgatási Bizottság összetétele alig változott, továbbá hogy a „konzerváló erő" itt is bőségesen képviselve volt. A Törvényhatósági Bizottság 1929 és 1933 között a megyében több fontos politikai, társadalmi és szociális problémát tárgyalt. Miután az alapvető politikai és társadalmi problémákra megnyugtató választ nem adott, végső fokon minden baj okát ismét csak Trianonban kereste, illetőleg vélte megtalálni. A legnagyobb izgalmat a válság éveiben a költségvetési deficit ügye váltotta ki a bizottságban. 1929-ben az 1930. évi költségvetés tárgyalása során kiderült, hogy a megye majdnem 200 000 pengővel tartozik az állami kincstárnak. Az ugyanez év december 31-i törvényhatósági bizottsági ülésen a főispán kénytelen volt beismerni, hogy a költségvetési bevételeket nem tudják teljesíteni, a községek már majdnem 1 millió pengővel adósak.

73 A Törvényhatósági Bizottság a válság éveiben több esetben tárgyalt segélyezési és szociális ügyekről is. A bajok enyhítésére azonban kevés lehetőséget talált. 1930 áprilisában jóváhagyta Salgótarján megyei város képviselőtestületének azt a határozatát, amely szerint a város 20 000 P-t fordíthat közmunkákra, a munkanélküliség enyhítésére. Ez persze távolról sem oldotta meg a kérdést. Egy év múlva, 1931 áprilisában — „pénzhiány miatt" — a város csupán 30—40 többgyermekes (4—6 gyermekes) családfőnek tudott munkát adni.

74 A gazdasági világválság nyomasztó terhei, melyek elsősorban a kisemberekre és nincstelenekre nehezedtek, nem befolyásolták a vármegye urait abban, hogy alkalmanként, „ősi szokás" szerint az „alkalomhoz illő" külsőségek közepette ünnepeljenek. Pl. dr. Soldos Béla főispáni beiktatásakor, 1931. március 12-én a vármegye rendkívüli díszközgyűlést és nagyszabású fogadást rendezett. A meghívottak között a kormány képviseletében Scitovszky Béla, Ernszt Sándor és Zsitvay Tibor miniszterek voltak jelen. A meghívott öt vármegye közül háromnak a küldöttei, továbbá három város képviselői, Balassagyar-