Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

mat polgárainak küldöttei, a katonai hatóságok, egyházak és „hazafias testületek" vezetői, s természetesen a vármegye „közönségének" színe-java érkezett meg Balassagyarmatra ünnepelni.

75 Bemutatkozó beszédében az új főispán Bethlen Istvánt jelölte meg „vezéredként, aki — az ő bizodalma szerint — majd megoldja (!) a gazdasági válság problémáit. Kijelentette továbbá, hogy ő maga a pártpolitikától távol áll(!). Legfőbb törekvése a felekezeti béke ápolása, a hadirokkantak ügyének támogatása, a testnevelés fejlesztése, a sokgyermekes anyák megbecsülésének előmozdítása stb. Együttérzéséről biztosította a csökkentett műszakban dolgozó, s így kevesebbet kereső bányászokat. A gazdákat pedig azzal biztatta, hogy „a kormány megkezdett, vonatkozó tárgyalásai a mezőgazdaság problémáit is megoldják". A munkanélküliség enyhítése céljából útépítési munkálatokat helyezett kilátásba. Szónoklatát „Az ember tragédiája" befejező mondatával zárta: „Ember küzdj és bízva bízzál.. "

7G A Bethlen-kormány azonban a végét járta, s a hivatalos politika jobbratolódásának jelei mutatkoztak. Az 1931-es országgyűlési választások az előzetes várakozással ellentétben igen nehéz körülmények között zajlottak le. A tömegek elégedetlensége, a belpolitikai helyzet feszültsége miatt a kormány mozgósította az állam erőszakszerveit. A választási előkészületek és a választások idejére jelentős katonai egységeket helyeztek készenlétbe. Az 1—7. honvéd-vegyes dandár különítményei valamennyi megyében a főispán rendelkezésére álltak. Emellett a rendőrség és csendőrség is a választások „zavartalan" lefolyását volt hivatva biztosítani. A politikailag megbízhatatlan területekre külön gondot fordítottak. Pl. Salgótarjánba a helyi rendőrségen kívül a honvédség kötelékéből 2 gyalogos, 1 géppuskás és 1 kerékpáros szakaszt, Balassagyarmatra pedig 2 gyalogos és 1 géppuskás szakaszt vezényeltek. A rétsági járásban 42 csendőr ügyelt a „rend"re.

77 A választások sikeres lebonyolításához a vármegyei közigazgatási szervek, a községi elöljáróságok vezetői, a társadalmi, gazdasági vezetők nyújtottak segítséget. A választás kiírását követő napokban kiadták a hiteles választási névjegyzéket a főszolgabíróknak. A főszolgabírák jegyzői értekezletet tartottak, ahol közölték a jelölt nevét, a jegyzők pedig közölték a már összegyűjtött — a községben megoldásra váró — problémákat. A legtöbb esetben azonban megelégedhettek azzal, ha útépítésnek vagy országos vásár engedélyezésének ígéretével térhettek vissza falujukba. Kéréseik többségéről — pl. orvos, állatorvos letelepítéséről, patika, új iskola stb. építéséről — általában le kellett mondaniuk. Akadt olyan főszolgabíró is — mint pl. a salgótarjáni Veres Zoltán —, aki röviden így intézte el a jegyzők választási felkészítését: „Jegyző urak!! A jelöltünk dr. Sztranyavszky Sándor. Ha megbukunk, kivándorlunk. Elmehetnek."

78 Áz 1931. évi választások előkészítésének időszakában — az adminisztratív eszközök túlsúlya következtében — viszonylag kevés választási nagygyűlést tartottak. A balassagyarmati és a nógrádi járások területén egyáltalán nem voltak pártgyűlések. A gyűlések betiltásánál — mint ahogy ez a szécsényi