Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

A fennmaradó 60%-ból 40%-ot, azaz a maradék képviselői helyek 2/3 részét a vármegyéknek az „összes választók közül választott tagokkal" kellett betölteni. A „szakszerűség"-et reprezentálok a „vallás felekezetek és érdekképviseletek" emberei, továbbá az ún. „örököstagok" és a hivatali állásuknál fogva jelöltek a megmaradó 20, városokban kb. 25—30%-ot kitevő taglétszámon osztoztak. A törvény az önkormányzati testületek taglétszámát is újra szabályozta, mert az újonnan bekerülő vallásfelekezeti képviselők számára is helyet kellett biztosítani. Ennek következtében Nógrád-Hont vármegye törvényhatósági bizottsági tagjainak száma 1929-ben 264-ről 303 főre emelkedett.

70 A megemeli; létszámú törvényhatósági bizottság összetétele: Képviselet Számszerű megoszlás (fő) A legtöbb adót fizetők közül választottak 108 Az összes választók közül választottak 108 A szakszerűség képviselete 18 A vallás felekezetek képviselete 18 A különböző érdekképviseleti tagok 18 Az örökös tagok 14 Hivatali állásuknál fogva tagok 19 Összesen 303 A „szakszerűség" képviselőit a szakigazgatási szervek — rendőrség, pénzügyőrség, államépítészeti hivatal, gazdasági felügyelőség, közoktatásügyi igazgatás, számvevőség, erdőigazgatás — vezetői, igazgatói közül választották. Létszámuk 11 fő volt. A vallásfelekezetek képviselői a legnépesebb egyházközségek élén álló lelkészek közül kerültek ki. Vármegyénkben a 9 felekezeti képviselő közül hét római katolikus, egy református és egy evangélikus lelkész volt. Az „érdekképviseletek" összesen 34 törvényhatósági bizottsági tagot jelölhettek, mégpedig az ügyvédi kamarák 2. a közjegyzői és mérnöki kamarák 1—1, az orvosszövetség 2, kereskedelmi és iparkamarák 6, a mezőgazdasági bizottságok 15, a vitézi rend 2. az OTI tisztviselők 3, a vármegyei jegyzői egyesület 2 tagot. Az „örökös tagság" rendszerét az 1929. évi törvény vezette be. Őket nem választották, hanem korábbi, törvényhatósági bizottsági tagságuk által nyerték el megbízatásukat. Örökös tag „a közélet terén különös érdemeket szerzett" egyén lehetett; megbízatása élete végéig szólt. A szóban forgó törvény szelleme szerint feladatuk „az állandóság" biztosítása volt „a hagyományok ápolásával, átmentésével, az újonnan bekerülő törvényhatósági bizottsági tagok tapasztalatlanságának ellensúlyozása által".