Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

megyei elöljáróság — az 1923-ban megválasztott Baross József alispán, dr. Csonka György, aki 1927. óta vármegyei főjegyző, dr. Paczolay Zoltán a vármegye tiszti főügyésze, aki 1912 óta tölti be (az 1918—1919-es forradalmak időszakát kivéve — M. P.) funkcióját —• szintén hű támogatója a bethleni politikának, de ugyanők, később a totális fasizmusra törő Gömbös Gyulának is lelkes híveivé lettek. Az ellenforradalmi politika végrehajtását a járási főszolgabírák s a polgármesteri hivatalokban ülő megbízható emberek biztosították. A Bethlen-kormány a rendszer stabilizálása érdekében nagy gondot fordított a vármegyei önkormányzati szervek fejlesztésére. A vármegyei törvényhatósági bizottságok átalakítása, megreformálása azt a célt szolgálta, hogy továbbra is biztosítsák az uralkodó osztályok képviselőinek a megyei politikai életben betöltött vezető szerepét, s ugyanakkor az Európa-szerte közismerten elmaradott feudális jellegű képviseletet legalább látszatra modernizálják, s a külföld előtt is elfogadhatóbbá tegyék. A vármegye Törvényhatósági Bizottságát az 1927-es előmunkálatok után az 1929. XXX. tc. alapján alakították át. Az új törvényhatósági bizottságok összetételének megváltoztatását szolgálta az 1927-ben meginduló adatgyűjtési munka, amely megyénkben is négy variáció szerint folyt. Statisztikai felmérésre a törvény előkészítése folyamán azért volt szükség, hogy megállapítsák az uralkodó osztály törekvéseinek legjobban megfelelő önkormányzati testület lehetséges összetételét. Azt, hogy mikor nő a nagybirtokosok esélye, s mikor csökken? Milyen számítási móddal lehet az értelmiséget, kisgazdákat jobban bevonni, vagy éppen kiszorítani? És végül, de nem utolsósorban; milyen számítással lehet a zsidóság kétségtelenül vagyonos képviselőit több vagy kevesebb önkormányzati tagsághoz juttatni? Az 1929. évi XXX. törvénycikk a virilizmus rendszerét annyiban módosította, hogy ezentúl a legtöbb adót fizetők közül is választani kellett a Törvényhatósági Bizottság 40%-át. A törvény miniszteri indoklása nyíltan utalt arra, hogy „a törvényhatósági választott tagok csoportjának fele részét a legtöbb adót fizetőkből, tehát a vagyoni érdekeltség képviselőiből kell választás útján megalakítani". A választott tagok másik csoportját az összes választóknak kellett választaniuk az „öszszes választhatók köréből". Más szóval ez azt jelentette, hogy a vagyonos osztály látszólag veszített ugyan eddigi kiváltságaiból (hiszen őket is választani kellett — M. P.), ugyanakkor azonban gondoskodtak arról, hogy a legmegbízhatóbb, „a magasabb értelmi színvonalon álló higgadtabb, tárgyilagosabb, értékes, konzerváló erő" jusson be a törvényhatósági bizottságokba.

09 A vármegyei törvényhatósági bizottságokban a „legtöbb adót fizetők" részére a taglétszám 40%-ára azért volt szükség, hogy ,,a bizottságban a nyugodt megfontolás maradjon mindig túlsúlyban és ilyen módon esetleges túlzásokkal szemben biztosítva legyen az eredményes munkához szükséges nyugalom". Ugyanezen cél érdekében a törvényhatósági jogú városokban a tagság 33%-a került ki a vagyonos rétegből.