Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

Év A munkások Évi kereset Havi kereset A kereset alaszáma összege összege kulása, ü

/o pengő 1929 34 734 1526 127 100,0 1930 33 274 1405 117 92,0 1931 31 734 1296 108 85,0 1932 32 044 1263 105 82,7 1933 32 110 1167 97,2 76,5 Az egy műszakra eső vájár keresetek valamennyi bányavállalatnál erőteljesen lecsökkentek. Tatabányán 10%-kal, a Duna Gőzhajózási Társaság bányáiban több, mint 13%-kal, a salgótarjáni bányavidéken viszont majdnem 25%-kal csökkentek a névleges vájár keresetek a válság ideje alatt.

20 Elszomorító, hogy még az egyébként is nehéz bányászsors, a nógrádi szénmedencében volt a legmostohább. Az átlagos bányamunkás keresetek alakulása:

30 Év Tatabánya Salgótarján Duna Gőzhajózási Társaság pengő 1929 4,83 5,49 4,86 1930 4,77 5,39 4,79 1931 4,61 4,69 4,57 1932 4,58 4,43 4,48 1933 4,49 4,14 4,21 A bányászok súlyos helyzetét leginkább a kereseti lehetőségeik és a legfontosabb közszükségleti cikkek fogyasztói ára, valamint más létfenntartási költségek közti ellentmondás mutatja. Részben a salgótarjáni bányaigazgatósági üléseken közölt bányamunkás átlagkeresetek, részben pedig az élelmiszer és létfenntartási költségekről a Szakszervezeti Értesítőben közölt adatok alapján kitűnik, hogy a válság utolsó évére milyen nehézzé vált a bányavidékek munkásainak helyzete. Az adatok azt bizonyítják, hogy egy öttagú bányászcsalád — ahol a családfő átlagosan heti 4 munkanapot dolgozott — heti keresete 1930-ról 1933-ra 19,2-ről 14,75 pengőre esett. Ha a ruházati és egyéb cikkek árait is figyelembe vesszük, a család létfenntartásához szükséges költségeknek — levonva a lakás, fűtés, világítás költségeit — már 1930-ban is csupán 34,6%-át, 1931—1932-ben pedig mindössze 30%-át fedezte csak a bányászok keresete.

31 A bányászok helyzetét súlyosbították a különböző címeken történő levonások, amit többek között az alábbi eset mutat: az akkor Heves megyéhez tartozó Nagybátonyból 1933. december 10-én nyolc bányász levelet írt a bányavezetőkhöz. Levelükből kitűnik, hogy a bírságok keményen sújtották őket;