Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)
lyuk, ezeket mind Moszkvába kell szállítani." -Peyer kijelentéseire a baloldali küldöttek között nagy felháborodás támadt és őt hangosan a munkásáruló jelzővel illették. A vita olyan hevessé vált, hogy Horváth József, salgótarjáni küldött két széket ragadott és ezzel akart nekimenni az áruló munkásvezérnek. Erre a rendőrség nyomban eltávolított 13 baloldali küldöttet a kongresszus színhelyéről. A feszültség tovább fokozódott, amikor Salgótarjánból távirat érkezett, amelyben közölték, hogy Salgótarjánban és környékén a bányamunkásság sztrájkba lépett, és követelik a küldöttektől az országos bányászsztrájk kimondását. Ezután a kongresszus elnöke felolvasta a Petesházi által hozott levelet is. A baloldal követelésére a kongresszus először megszavazta az országos bányászsztrájkot, de a jobboldali szociáldemokraták több baloldali küldöttet szégyenletes mesterkedéssel eltérítettek eredeti álláspontjuktól, s Peyer Károly — aki rendőrtisztek kíséretében jelent meg az ülésteremben — ismét szavaztatott. A jobboldal most győztesen került ki a szavazásból: az általános bányászsztrájkot nem sikerült kimondani. Ha nem is sikerült országszerte fellobbantani a sztrájkharcot, a munkabeszüntetés a salgótarjáni iparmedencében négy hétig tartott. A legélénkebb megmozdulások Baglyasalján, Kazáron és Sómlyóbányán voltak. 229 A negyedik hetében folytatódó sztrájkról a rendőrség az alábbi jelentést továbbította felettes szervének: „Momentán csak a salgótarjáni medencében áll a sztrájk. A sztrájkot, amint az megállapítható, az aknabizalmiák csinálták. Az aknabizalmiak pedig nem szociáldemokraták, hanem kommunisták, vagy olyan szociáldemokrata párti tagok, akik kommunista beállítottságúak. A sztrájkolok itt-ott való felbukkanásának és sikerének egyik okát abban lehet látni, hogy a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének, tehát a Szociáldemokratáknak a vezetősége meglehetősen legyengült, befolyása a munkásságra már nem az, ami volt, s annak ellenére, hogy november 2-án és 3-án megtartott rendkívüli közgyűlésen megint a szociáldemokraták nyertek, habár igen csekély (4) szavazat többséggel, a helyzet urainak nem mondhatók. Nem uralja a munkásokat Csóka Vendel gazdasági bányamunkás szövetsége sem, mert ezeknek a száma sem ponderáló. A helyzet most az, hogy a tarjáni szénmedencében Lapujtőn kb. 450—500, Baglyasalján kb. 1000, Etesen kb. 100an, Pálfalván mintegy 600-an állnak sztrájkban s ezek erősen kitartanak követeléseik mellett, amelyeket kérvény alakjában még november előtt, október utolsó napjaiban beadtak a vállalat Igazgatóságánál. Bizonyos dolog, hogy vannak panaszaik, amelyek némileg megokoltnak látszanak" — állapította meg nagylelkűen a jelentés. 220 A salgótarjáni járás főszolgabírója november 11-én a sztrájkkal kapcsolatos beszámolójában mintegy kiegészítette a rendőrség fentebbi jelentését: „Meggyőződésem szerint a munkások 90%-a tényleg a jobb megélhetésért sztrájkol. Azonban a vezetőség, s az ahhoz közvetlenül tartozók sztrájkjának politikai háttere van, éppen a szociáldemokrata pártból kiváltak, az Ocskovszky—Fodor-féle [Ocskovszky és Fodor a Bányamunkás Szövetség függetlenített titkárai voltak, Peyerrel személyi kérdések miatt szemben álltak, centón
