Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

rista álláspontot foglaltak el, elvben egyetértettek a kommunistákkal való együttműködésben Peyer ellen, a gyakorlatban azonban ők is a kormánnyal paktáltak — M. P.] frakcióhoz csatlakoztak, s most találták a legalkalmasabb pillanatot arra, hogy a sztrájkkal eredményeket elérve, a többi munkásszerveze­tet is magukhoz vonzák ... egyedüli helyes álláspont jelenleg az, hogy a munká­sok részére semmiféle engedély ne adassék, mert ha az megtörténne úgy azt kizárólagosan a legszélsőségesebb vezetők eredményeként tüntetnék fel, akik a sztrájkot is csinálták s előállna az az eset, hogy az egész szénmedencét bolse­vizálná." 231 A salgótarjáni kommunisták szerepét és jelentőségét a burzsoá lapok sem becsülték le. A kifejezetten konzervatív, legitimista beállítottságú Magyarság c. politikai lap 1929. november 6-i számában a következőket olvashatjuk: ,,A ma­gyarországi vidéki kommunista szervezetek közül legfontosabb szerepe a sal­gótarjáninak van. Ebben a határmenti városban és környékén elég sok bol­seviki van. Mint a vasárnapi számunkban jelentettük ezen a környéken most is van sztrájk, ami a kommunista izgatásra vezethető vissza. A salgótarjáni kommunisták látják el a futárszolgálatot. Vasárnaponként turista öltözetben lepik el a határmenti hegyeket, átmennek a cseh területre és visszajövet há­tizsákjukban csempészik be a kommunista röplapokat és folyóiratokat." 232 A sikertelen bányászkongresszus után elfogató parancsot adtak ki azok el­len, akik megszervezték a salgótarjáni szénmedencében az általános sztrájkot. A sztrájkmozgalom szervezői Budapestről már haza sem térhettek, bujdosniuk kellett, mert kereste őket a rendőrség. Pothornik József fejére vérdíjat tűztek ki. A szervezők családtagjait kilakoltatták. Munkahelyükről még azokat is el­bocsátották, akik lakást vagy támogatást mertek adni a sztrájk vezetőinek. Á kommunistáknak és más baloldali vezetőknek egy időre vissza kellett vonulniuk. A visszavonulás azonban új harcok kezdetét jelentette. A sztrájk után a párt kerületi bizottsága értékelte a novemberi sztrájlkharcok tapaszta­latait, és a követendő utat a KMP 1925-ös I. kongresszusa határozata alapján — figyelmen kívül hagyva azonban a Komitern VI. kongreszusa határoza­tait — a proletárdiktatúráért folytatott harc közvetlen megvalósításának elő­segítésében jelölte meg. 233

Next

/
Thumbnails
Contents