Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

is, hogy a határközi személyforgalmat különös figyelemmel kísérjék, mert Ausztriából és Csehszlovákiából illegális határátlépések, beszivárgások várhatók.

223 A salgótarjáni járási kapitányság vezetője július 26-i jelentésében már arról tájékoztatta Issekutz Aurél belügyminisztériumi államtitkárt, hogy a járás területén Szánas- és Sára-aknán, valamint Géza-tárón az ott dolgozó kommunisták előkészítő munkája nyomán egyórás munkabeszüntetésre készülnek tiltakozásul a háború ellen. Á budapesti csendőrkerület parancsnoksága is megerősítette a hírt, és hozzátette, hogy „a mozgalom irányítói és szervezői Hován, Eppich és Pothornik baglyasaljai elbocsátott munkások".

224 Az „Ébredő Magyarok" és a „Csókapártiak" minden mesterkedése ellenére a kommunisták vezetőségi és csoportértekezleteken készítették elő a háborús veszedelem elleni megmozdulást. 1929. augusztus 1-én a bányászok gyűlést tartottak Baglyasalján a Szánas-lejtakna előtt. A reggel munkába érkezők megvárták az éjjeli műszakban dolgozók kiszállását, amikor azok is a felszínre értek, Eppich Albert felállt egy felborított csillére és beszédet intézett a bányászokhoz. A bányászok nyomorúságos helyzetéről szólt, majd követelte a 8 órás munkaidő bevezetését, s a csilletörlések megszüntetését.

225 A munkások gyűléséről rövidesen tudomást szerzett a csendőrség. Néhány perccel később 12 csendőr érkezett a helyszínre Szatai csendőrősparancsnok vezetésével. A gyűlést ugyan sikerült megzavarniuk, de a tömeg felszólításuk ellenére sem oszlott szét. A bányászok egységesen megtagadták a munka felvételét, csákányt, baltát ragadva a bányaigazgatóság épületéhez vonultak. Szatai őrsparancsnok —, a felháborodott tömeg láttán — nem mert lövetni, így a bányászok behatolhattak az igazgatósági épületbe. A hivatalnokok azonban már korábban elmenekültek, s így senkit sem találtak ott. Az 1929. augusztus 1-én leadott távmondatban az szerepelt, hogy a bányamunkásság a baglyasaljai szénkörzet kivételével munkába állt. „Baglyason 366 bányász sztrájkba lépett, céljuk elsősorban a háborúellenes tiltakozásban keresendő. A többi indok — a csillebírságok leszállítása, a betegpénz felemelése és két elbocsátott bányász visszavétele — csak ürügy."

22c Másnap a salgótarjáni csendőrparancsnokság arról tájékoztatta a BM illetékes államtitkárhelyettesét, hogy Sára-, Szánas- és Géza-bányában a munkát felvették, de „ugyanazon szénkerülethez tartozó Rau-akna 236 bányásza ma lépett 6 órakor sztrájkba". A sztrájk oka: a csillebírságolás magas százaléka, továbbá az, hogy az igazgatóság nem engedélyezte az üdülési szabadságot.

227 Néhány nap múlva a csendőrség letartóztatta Kakuk Józsefet, Furák Andrást, Eppich Edét, Pothornik Józsefet. Amikor a dolgozók tudomására jutott vezetőik letartóztatása, egységesen a csendőrlaktanya elé vonultak és az Internacionálé eléneklése után követelték a négy bányász szabadon bocsátását. A csendőrség eleinte tétovázott, de a dolgozók elszánt fellépésére kénytelen volt engedni és a négy vezetőt szabadon bocsátani. A Népszava így emlékezett meg az eseményekről: „A salgótarjáni bányamedencében Baglyasalja bányatelepen 350 munkás lépett sztrájkba nem bevallottan augusztus 1-i cél5^ 67