Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

Időpont Magyar Ált. Kőszén­bánya Rt. készpénz­kereset P Index Rimamurány—Salgó­tarján Vasmű Rt. Salgóbánya kész­pénzkereset P Index 1920. júl. 1920. dec. 1921. júl. 54,68 79,32 98,79 11,4 16,5 20,6 41,11 54,57 93,0 10,3 13,6 17,5 A szinte elviselhetetlen állapotok és a közeli Egercsehiből kiinduló sztrájk­hullám hatására 1920. február 15-én a salgótarjáni bányászok is beszüntették a munkát. A bányászok hangulatáról és magatartásáról készített jelentésekben a ka­tonai parancsnok már február elején arról számolt be feletteseinek, hogy a bányászok között „bújtogatás nyomai észlelhetők, ami a termelés fokozatos csökkenésében, mesterségesen előidézett üzemzavarában és amerikázásában nyilvánul meg". 160 A bányamunkások küldöttségük útján február 4-én előadták követelései­ket az igazgatóságnak. Szót emeltek többek között a munkabérek 50%-os emeléséért, és azért is, hogy ruházati cikkeket hitelben vásárolhassanak a bá­nya üzletében. Az ellenforradalom uralomra jutása óta most léptek fel első ízben nyílt politikai követelésekkel is; a politikai internáltak szabadon bocsá­tását sürgették. Bejelentették a bányaigazgatóságnak, hogyha kívánságaikat nem teljesítik, február 15-től nem dolgoznak. Miután a bányaigazgató még tárgyalni sem volt hajlandó és.a bányamunkások vezetőinek nagy részét már a követelések benyújtásakor letartóztatták, a bányászok tekintélyes része feb­ruár 15-én sztrájkba lépett. A sztrájk ezután már nemcsak a bejelentett követelésekért, hanem a le­tartóztatottak kiszabadításáért is folyt. A sztrájk a pálfalvi és a somlyói bá­nyákból átterjedt Baglyasaljára is. A salgótarjáni bányamunkások harcát kí­méletlen terrorral igyekeztek letörni. „Az elfogottak száma 40—50 fő" — je­lentette február 18-án a katonai parancsnokság. ,,A rendzavarások megakadá­lyozására a bányák karhatalommal vannak megszállva" •— közölték pár nap múlva. A letartóztatások és a terror ellenére a sztrájkot csak február 24-én si­került elfojtani. 101 A sztrájk elfojtásával azonban csak ideig-óráig sikerült a bányászok elé­gedetlenségét megfékezni és a munkástiltakozásnak gátat emelni. A salgótar­jáni 2. számú katonai szénkirendeltség vezetője nem ok nélkül jelentette, hogy a salgótarjáni bánya r és vasmunkások sztrájkkal egybekapcsolt „kommunista tüntetésre készülnek, melynek központja Zagyvapálfalva volna". 162 Az újabb sztrájk azonban nem Zagyvapálfalván, hanem Salgótarjánban kezdődött má­jus 4rén. Nem bérkérdések miatt robbant ki, hanem a már rendszeresített, he­ti három pótműszak elleni tiltakozás volt a mozgató rugója. A bányászok győztesen kerültek ki ebből a sztrájkból: a bányaigazgatóság kény télen volt

Next

/
Thumbnails
Contents