Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

si programot dolgozott ki. Az osztály elsőnek 1925 decemberében Pásztó villamosítására vállalt szerződéses kötelezettséget és a munkálatok kezdeteként a villamosvezetéket rövidesen Kisterenyéig építette ki. A villamosítási terv megvalósítása érdekében a zagyvarónai erőmű bővítési munkálatai 1927—1928-ban nagy erővel folytak tovább. A centrálé két új, 22 atmoszférás korszerű kazánt kapott; majd teljesítményét 20 000 HP-re fejlesztették. Erre a kapacitásra alapozva építették meg a Salgótarján—Hatvan— Szolnok közötti távvezetéket, amellyel a társulat az említett városokon kívül az egész Jászság és Kunság villamosenergia-ellátását érdekkörébe vonta. A távvezetéket 1928. november 24-én adták át rendeltetésének.

97 A Salgó példáját követve a MÁK is, nagy erővel vetette rá magát a villamosítási üzletre. A két nagy bányavállalat útjai itt minduntalan kereszteződtek, s emiatt kénytelenek voltak érdekterületeiket megegyezés útján elhatárolni. Heves megyét közösen villamosították. A hódmezővásárhelyi villamos erőtelepet felerészben a MÁK, felerészben pedig a Salgó érdekeltségi vállalata, a Központi Gáz és Villamossági Rt. tartotta kézben. A Salgó áramértékesítő osztálya 1929-ben átvette Balassagyarmat és Szécsény villamosáram-elláitását. Energia szolgáltatási szerződést kötött Mezőtúrral és Törökszentmiklóssal. A zagyvarónai centrálé 1928-ban 13,6, 1929-ben 17,2 millió kWó áramot adott el.

08 Á szénbányászat mellett a salgótarjáni iparmedence legjelentősebb iparága a vas-, gép- és az üveggyártás volt. Ezért a Rimamurányi Rt., a Hirsch-művek, a Palacküveggyár két világháború közötti időszakának fejlődése részletesebb elemzést igényel. A Salgótarjáni Acélgyár — a Rimamurányi Vasmű konszernjének legnagyobb termelő egysége — 1935-ig a részvénytársaság egyedüli készárut gyártó üzeme volt. A gyárnak még az első világháború előtt kialakult a termelési profilja: a mezőgazdaság számára gyártott vasárukat. A drót, szeg és huzal termelésében az országos vasipari üzemek között vezető helyet foglalt el. A gyár, mint a város legnagyobb ipari üzeme, sajátos szerepet töltött be .Salgótarján város életében gondosan elszigetelt lakótelepével, kulturális és művelődési intézményeivel, iskolájával, kórházával. A város társadalmi-politikai életében, különböző intézményeiben, szervezeteiben az acélgyáriak fontos szerepet játszottak. A Tanácsköztársaság leverése után a termelés megindításának első jelei az acélgyárban 1919 őszén mutatkoztak, amikor az első nyersvas- és koksz-szállítmányok megérkeztek a városba. Noha az 1919'20-as üzletévben jelentős mennyiségű termelés nem bontakozott ki, a Rima viszonylag gyorsan reorganizálta a vállalatot. Az újjászervezést megkönnyítette, hogy az országban jóformán versenytárs nélkül maradt, és miután a csehszlovák állammal kötött szerződéssel ércbázisát is biztosítani tudta, az inflációs konjunktúrát kihasználva fejlődésnek indulhatott. Mivel a gyár rekonstrukciója az első világháború előtt megtörtént, csak kisebb jelentőségű átalakításokhoz fogtak. Egy új üzemrészben teljesen felszerelt ekék gyártására rendezkedtek be, s egyidejűleg tervbe vették az elektroacélkemence felállítását is. A négyton-