Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

Az első világháború után az ország területi változásai következtében növekedett az erdők gazdasági jelentősége. Nógrád megye az országos átlagnál nagyobb erdőterülettel rendelkezett. Az ország erdőterületének nagyobb része épületfának alkalmas értékes fafajiakból állt. így 77 281 kat. holdon volt tölgyes, 19 822 kat. holdon bükkös és más lombcserdő, valamint 599 kat. hold fenyőerdő. Célszerű erdőgazdálkodás azonban a húszas években lényegében nem folyt. Az erdők tulajdonosai még az állam által évente juttatott ingyenes csemeteállományt sem ültették el. A rablógazdálkodás, amely a pillanatnyi anyagi érdekeket tartotta szem előtt, tovább folytatódott, követve a XIX. századi és XX. század eleji káros gyakorlatot. Emellett a földbirtokosok tömeges erdőpusztításai is a kopár, legelőnek sem alkalmas eróziós dombhátakat növelték.

76 A megye mezőgazdaságában továbbra is alárendelt szerepet játszott az állattenyésztés. Sőt, ez a mezőgazdasági ágazat a század eleji helyzethez képest nem csupán stagnált, hanem inkább hanyatlóban volt. Az alábbi összesítés átfogó képet ad a megye állatállományának alakulásáról. A táblázat azt mutatja, hogy a szarvasmarha-állomány egyenletesen csökkent, a sertés- és juhállomány 1927-ig csökkent, de 1928-ban némileg emelkedett, a lóállomány pedig lassú, de folyamatos növekedést mutatott. A megye állatállományának alakulása 1911 és 1928 között:

77 Év Szarvasmarha Ló Sertés Juh 1911 49 852 18 622 73 922 143 244 1925 48 055 18 423 60 329 102 724 1926 44 558 18 902 54 304 109 009 1927 43 206 19 870 52 350 90 484 1928 43 207 20 557 61 140 102 359 Az állatállomány csökkenésében — az állattenyésztésre kevésbé alkalmas vetésszerkezet, a tőkeszegénység és ebből következően a nagyüzemi és paraszti állattartás feltételeinek hiánya mellett — azonban kétségtelenül az is szerepet játszott, hogy a trianoni békeszerződés után megváltozott a megye közigazgatási területe. A lakosság elszegényedésével párhuzamosan az állattenyésztésben egyre jelentősebb szerepet kapott az apróállat-tenyésztés. Beszédesen bizonyítja ezt a „szegények tehenének'

1

, a kecskék számának ugrásszerű növekedése. Amíg ugyanis 1911-ben 669, addig 1925-ben 3559 kecskét tartottak nyilván. Jelentős volt emellett a méhészet és a selyemhernyó-tenyésztés is. Nógrád és Hont megyében az 1925-ös adatok szerint 1968-an foglalkoztak méhészettel, s ezek együttesen 8615 méhcsaláddal rendelkeztek

78 A mezőgazdaság helyzete alapjában vé\ ? meghatározta a falu lakosságának életkörülményeit is. A lakásviszonyok a húszas évek utolsó harmadában valamelyest javultak. Ennek oka a harmadik évtized második felének gazda-