Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenforradalom hatalomra jutása, az ellenforradalmi rendszer megszilárdulása (1919—1929)

sági konjuktúrájában és a házhely-juttatásokban kereshető. 1920 és 1930 között a megyében 3000 lakás épült. Az újonnan épült házakat a régebbieknél tűzbiztonságosabb tetőzettel látták el, de a házak jelentős százalékának fala még mindig vályogból és sárból készült, mint régen. A lakások túlnyomó többsége 1920-ban még egyszobás volt. 1930-ra némileg javult a helyzet, de az egy szobára eső lakók száma 4,7%-ról csak 4,3%-rá csökkent. A szobaszám is igen lassan növekedett, s az 1930-as népszámlálási adatok szerint az újonnan épült lakásoknak mindössze 1%-a készült fürdőszobával.

79 A húszas években valamelyest meggyorsult a falu villanyvilágítással való ellátottsága, elsősorban az iparvidéken. Ez döntően a szénbányászatnak a villamosenergia termelésére való részbeni átállásával magyarázható.

80 Nógrád-Hont megyében az orvosok, kórházak, gyógyszertárak száma a lakosság létszámához viszonyítva a húszas években is az országos átlag alatt maradt. Jellemző, hogy még a kevésbé iparosodott szomszédos Heves megye is jobban el volt látva egészségügyi, szociális intézményekkel. Orvosi kezelésben Nógrádban az 1927—1929-es esztendők átlagában a lakosság 72%-a részesült. Ebben az időszakban az országos átlag 82% volt

81 (Érthetetlen módon orvosi kezelésként vették számításba azokat az eseteket is, amikor a halál okának megállapítását és a tény konstatálását orvos végezte. — M. P.) A szociális elmaradottság következménye volt a halandóság arányának megyei alakulása is. Különösen magas volt a halálozási arány a húszas évek elején, (az országos 19,9%-al szemben 24%-os). 1930-ra e téren valamit javult a helyzet, de Nógrád-Hont a megyék sorrendjében még mindig „előkelő" helyen állt.

82 A magas elhalálozási arány ellenére 1920 és 1930 között 25 611 fővel gyarapodott a megye lakossága. A tényleges szaporulat azonban csak 16 043 fő volt. A nyomorban élő napszámosok jelentős része az iparban próbált elhelyezkedni, ami a húszas évek legelején, főleg a szénkonjunktúra alatt nagyrészt sikerült is. így főleg a szécsényi és a salgótarjáni járásból kiszorult nincstelen mezőgazdasági lakosság mellett egyes alföldi megyékből észak felé szivárgó munkanélküliek egy részét is felszívta az iparmedence. De az ipar nélküli balassagyarmati és rétsági járásból is ezrével hagyta el lakóhelyét a falu szegényebb sorsú lakossága, hogy másutt a megyében, és főleg a fővárosban kereseti lehetőséghez jusson. A húszas évek elejére mintegy 10 000-en költöztek el a megyéből, tehát a megyébe való bevándorlás idején is tartott a kivándorlás. S ennek a két tényezőnek a kölcsönhatása, a lakosság ide-oda való hullámzása alakította a megye lakosságának létszámát.

83 Az ellenforradalmi időszak kezdetén a nógrádi falvak népe — a nagybirtok igájában •— a szegénységgel, munkanélküliséggel küzdött. A gazdasági konjuktúra sem idézett elő tartós és mélyre ható változást a falusi szegénység életében. Hiszen annak méretei jóval korlátozottabbak voltak annál, hogysem a nógrádi falvak népét ki tudta volna ragadni a munkanélküliségből és a létbizonytalanságból, a nagybirtok fojtogató szorításából, igájából. így a gazdasági megélénkülés hatása a többség életében nem hozott érezhető változást. 3.2