Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

takkal előre elkészített állásokban a védelmi harchoz. Ügy tervezték, hogy megállítják és visszavetik a szovjet erők támadását. Ezek azonban több napon keresztül tüzérségi tűzzel és repülőkkel verették a német állásokat. Csatasorba állították a félelmetes „Katyusákat", a rakéta rendszerű sorozatvető harci gépeket is. Megerősítették a támadást végrehajtó egységeket, hogy az ellenség lélegzetvételnyi időhöz se jusson az ütközet során. A német hadtest kötelékei Kisterenye—Lengyend-puszta vonalában akarták megvetni alábukat. Állásaikat a szovjet támadással szemben az utolsó percig védték, Kisterenyén utcai harcok kezdődtek és házról házra folyt a küzdelem. Végül is a 49. hadtest egységei és a 2. gárda ezred Habaróv alezredes parancsnoksága alatt, december 22-án felszabadította Kisterenyét.

105 A német csapatok Salgótarján megtartása érdekében Zagyvapálfalva—Forgács—Somlyó—Kazár vonalában igyekeztek megvetni a lábukat. Messzehordó tüzérségük több ütegét helyezték el Salgótarján különböző pontjain. így kerültek német ágyúk december 22-én a salgótarjáni bányakórház udvarára és a tüzérszázad állománya a bánya kórházába. Hiába tiltakozott a kórház személyzete és dr. Pszotha János igazgató azzal, hogy ez kórház és a vöröskereszt oltalma alatt áll, — a fasiszták figyelembe se vették- Sőt, elrendelték a kórház kiürítését, s mindössze 12 órát adtak a betegeknek házakhoz való elszállítására.

106 A megye keleti részét az 53. hadsereg egységei a 27. hadsereg csapataival szorosan együttműködve szabadították fel. Az 53. hadsereg jobbszárnyán harcoló 27. hadseregből a Konyev vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló 3. gárda légideszant hadosztály, a Gorjacsev altábornagy parancsnoksága alatt álló 35. gárda lövész hadtest és a 4. román hadtest 2. hegyi lövészhadosztálya támadott a megye területén. December 23-án Mátraballa—Pétervására—Ivád térségében erős támadás indult, melynek eredményeként még aznap felszabadították Nádujfalut, Kazárt és Vizslást, majd megkezdték Salgótarján bevételének előkészületeit.

107 A 3. gárda légideszant hadosztály december 24-én elfoglalta Mátranovák, Homokterenye és Mátraszele településeket. Ezzel Salgótarján bekerítése már félig megtörtént. A városban levő 29. német hadtest részei az utolsó próbálkozásukat tették, hogy a hegyvonulatok oldalából visszavessék az 53. és a 27. hadsereg részeit. Két nap alatt kilenc ellenlökés végrehajtásával próbálkozott a német védelem, de ezek 'nem jártak eredménnyel. A támadást csak lassítani tudta, de megállítani nemA megye északkeleti községei előtt álló 27. hadsereg egységei mintegy félórás tüzérségi tűz után rohamra indultak a 8. és a 27. német könnyűhadosztályok maradványai ellen. Félelmetes erejű rohamuk kiűzte a németeket a támadási sáv községeiből, és így december 24-én estére felszabadult Szederkény, Cered, Zabar és Barna. A fentiekkel nagyjában egy időben szabadult fel Zagyvapálfalva, Kishartyán és Sóshartyán is. A német hadvezetés látta, hogy a többszörös túlerővel szemben nem tudja sikeresen felvenni a harcot. De attól is kellett tartania, hogy az észak felé (Fülek) vezető menekülési útvonalukat a szovjet egységek elvágják. A vissza-