Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

vonulás útjának biztosítása érdekében a németek a védelmüket mindenekelőtt Lapujtő irányában erősítették meg. A német csapatoknak a Salgótarján megtartására létrehozott harcrendje a szovjet tüzérségi tűz alatt teljesen felbomlott. A 3. gárda légideszant hadosztály Konyev vezérőrnagy vezetésével támadásba lendült és Kazár—Somlyó—Forgács irányából a hadosztály 8. lövészezrede december 25-én felszabadította Salgótarjánt. A hadosztály egységei a harcokban kimagasló eredményeket értek el. Konyev vezérőrnagy határozott magatartásával, az ellenség elleni küzdelemben tanúsított helytállásával kiérdemelte a „Szovjetunió hőse*' kitüntetést.

108 December 28-án Salgótarjántól északra a 2. román hegyivadász hadosztály Ceredből előrenyomulva elfoglalta Vecseklőt, Somoskőt, Somoskőújfalut és Bikkrét-pusztát, 29-én pedig elérte a Monosza hegységben harcoló Nógrádi Sándor által vezetett partizánegység vonalát. Konyev vezérőrnagy 2. gárda lövészezrede fő erőivel a Karancstól nyugati irányba támadott és 28-án felszabadította Karancsalját és Etest. Erre az időre a Szécsény megtartásáért már több héten keresztül védekező német erők harca is megtört, és a község ugyancsak 28-án felszabadult. A szovjet csapatok a menekülő németektől jelentős mennyiségű fegyvert, lőszert és robbanóanyagot zsákmányoltak: összesen ,,22 különböző űrméretű löveget, 3 aknavetőt, 9 géppuskát, 50 puskát, egy lőszerraktárt és nagy mennyiségű harckocsi elhárító aknát".

100 Szécsény felszabadítása után Pöstyén—Ludányhalászá térségében folytatódtak a harcok. Karancsalja után a támadás lelassult. A németek a szemben levő dombvonulatról erős tüzérségi és aknavetőtüzet zúdítottak a támadó szovjet egységekre. Pruzsanszkij gárdafőhadnagy szakaszával a sötétség leple alatt azonban az ellenség hátába került és váratlan rajtaütéssel nagy pánikot keltett a német védők körében. Ez lehetővé tette, hogy a szovjet egységek előbbre jussanak. Az ütőképes 3. gárda légideszant hadosztály, mely Litke irányába nyomult előre, december 29-én a 2. gárda lövész ezredével felszabadította Karancslapujtőt és Kutas-pusztát. Ugyanakkor a 10. gárda ezred a 375. lövész hadosztálylyal szorosan együttműködve december 29-én elfoglalta Karancskeszit, és Marakodi-puszta térségében védelemre rendezkedett be. Szécsény elvesztése után december 30-ra a német védelem teljesen szétesett a megye utoljára felszabaduló községeinek térségében. így a 2. román hegyivadász hadosztály is felzárkózott Karancsberény és Piliny vonalában. Az 53. hadsereg 1. gárda légideszant hadosztálya felszabadította Ludányt és Pösténypusztát. E harcban ,,a hadsereg csapatai 30-án 114 tisztet és katonát ejtetek foglyul a 8. német könnyű hadosztály és a »Drezda« géppuskás zászlóalja állományából".

110 A megye északi részén december 31-én kora hajnalban kezdődött a tüzérségi tűz és a késő délutáni órákig tartott. Az ellenség ismételten megpróbálta visszavetni a szovjet csapatokat. Ez az ellentámadás azonban ugyanúgy kudarcba fulladt, mint a többi. A rohamra induló 49. lövész hadtest a 24. gárda