Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

Szécsénykovácsinál, a nyugatról indított támadás pedig Hugyagnál akadt el. Az ellenség többször megkísérelte a szovjet csapatok visszaverését. Napokon keresztül folyt a harc. Egy-egy terület többször is gazdát cserélt. A németek a 18. SS Polizei páncélos és a 46. gyalogos hadosztályt Szécsénybe összpontosították és a várost körülvevő magaslaton mintegy 12 tüzér és aknavető üteget, valamint 20 harckocsit, Szécsény épületeiben pedig különböző más tűzfegyvereket helyeztek el. A harc egész ideje alatt folytatták a csapaterősítéseket. December 13-án újabb hat tüzérosztályt vontak itt össze, mellyel a tüzérosztályok száma már 18-ra nőtt. Ugyanakkor a terep is nekik kedvezett: a Szécsényt körülvevő magaslatról szinte uralni tudták az egész harcmezőt. A szovjet hadvezetés látva, hogy újabb csapatok összevonására van szükség, a harcban elfáradt Plijev hadseregcsoport részeit az 53. hadsereg csapataival váltotta fel, amelyek december 16-án folytatták a harcot tovább Szécsényért. December 17-én a 72. gárda lövészhadosztályt Szécsény délnyugati részén vetette be. Ezzel egyidejűleg a támadási sáv szomszédságában a 32. gárda lövészhadosztály vívott védelmi harcot a Szécsénytől nyugatra levő erdő-kiszögellésnél, Káprások—Hugyag—Örhalom—Patvarc térségében. December közepére, amikor a megye területének túlnyomó többsége felszabadult, a szovjet csapatok a keleti részen is erőteljes támadásba lendültek. A megye keleti részét két irányból jövet szabadították fel. Kálkápolna—Verpelét—Pétervására térségéből támadtak a 27. hadsereg részei és Gyöngyös— Szurdokpüspöki—Pásztó irányából az 53. hadsereg egységei. A délkeleti irányból támadó egységek előretörését lelassította a hegyes, erdős terepen kiépített állásokban védekező ellenség. A megfeszített küzdelemben mégis sikerült a Mátrából is kiverni a német egységeket. Á több napig tartó harcban egy-egy község itt is többször cserélt gazdát. Több mint egy hétig tartó harcban született meg Csecse—Ecseg és Szurdokpüspüki—Pásztó körzetében a németek feletti győzelem. A nagy erejű tüzérségi tűzcsapás után rohamra induló páncélos és gyalogos csapatok december 17-én szabadították fel Pásztó, Mátraszőllős és Kisbárkány községeket.

103 E településeket elhagyó németeknek már lőszer- és üzemanyag-készletük elszállítására sem volt idejük. Mivel a megye délkeleti részén a szovjet csapatok előretörése még mindig lassúnak bizonyult, Malinovszkij marsall az 53. hadsereg és a Plijev hadseregcsoport parancsnokának a támadás meggyorsítására adott parancsot- Managorov altábornagy ekkor a helyzetet értékelve úgy határozott, hogy a Plijev csoport erőivel karöltve szétveri a Mátraszőllős, Nagybárkány, Kisterenye térségében védekező 29. német hadtest alárendeltségében levő csapatokat.

10í A Plijev csoport erői a fő csapást Nógrádmegyer—Szúpatak—Kisterenye irányába mérték. A parancsnok elhatározása a legjobbnak bizonyult a megye keleti felén levő csapatok gyors előretörésére. Egyidejűleg a német csapatok is foganatosítottak intézkedéseket a védőállások megtartására. A német véderőket Kisterenye térségében pihent csapatok váltották fel. A hegyes-dombos vidék jó lehetőséget nyújtott a németeknek a hadifoglyokkal és más elhurcol-