Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása
A karancsberényi harcállásponton Nógrádi Sándor a hozzájuk csatlakozott csoport tagjaival ismertette a paritzánf egy elem követelményeit. Arra kért mindenkit, hogy azokat minden körülmények között .tartsa be. S bejelentette, hogy a csatlakozó salgótarjáni bányászok továbbra is Bandur Gyulán keresztül kapják meg feladataikat. A két csoport tagjai gyorsan megismerkedtek és összebarátkoztak egymással. Az egyesült partizáncsoport egységének megszilárdítását és ütőképességének fokozását szolgálta a partizánok eskütétele is, amelyben valamennyien megfogadták, hogy minden körülmények között, ha kell életük feláldozása árán is hűek lesznek a magyar nép ügyéhez, fegyverrel harcolnak függetlenségéért és szabadságáért. Az eskü teljes szövege így hangzott: „Én , aki szabad elhatározásomból, önként léptem be a magyar szabadságharcosok soraiba, esküszöm, hogy minden erőmmel és tudásommal harcolni fogok a magyar nép teljes felszabadulásáért, ősi ellenségünk: a német, és a hazaáruló Horthy és követői ellen. Mint a nemzeti függetlenség katonája, hűségesküt teszek a szabad, független és demokratikus Magyarországra — történelmünk nagy szabadságharcosainak e szent eszményére. E cél elérése érdekében kész vagyok a harccal járó minden viszontagságot és veszélyt fegyelmezetten vállalni és ha kell életemet is feláldozom. Fogadom, hogy a szabadságharcosok csoportjában ingadozás nélkül végrehajtom feljebbvalóim parancsait, hogy társaim mellett a végsőkig kitartok és szigorúan megőrzöm a szabadságharcos népmozgalom minden titkát. Ha netán mégis bármilyen oknál fogva árulóvá vetemednék, szent ügyünkkel és bajtársainkkal szemben, úgy kérlelhetetlenül sújtson le rám a szabadságharcos népmozgalom szigorú törvénye."''' A partizánok az eskü szellemében, legjobb tudásuk szerint teljesítették kötelességüket. A salgótarjáni bányászok után a gömörsidi erdőben működő 60 főnyi ellenálló csoport küldöttei kereslek fel a karancsberényi vadászházat, és kérték felvételüket a Nógrádi Sándor parancsnoksága alatt álló egység soraiba. Csatlakozásukat elfogadták. E csoport azt kapta további feladatul, hogy a Gömörsid és Ajnácskő körzetében visszavonuló német egységeket rajtaütésszerűén nyugtalanítsa és — amennyiben lehetséges — egyes részeit semmisítse meg. Majd azok a karancslejtősi bányászok is felkeresték a Nógrádi csoport harcáilását, akik megmenekültek a körülzárt bányából. A megyében szétszórtan tevékenykedő többi — jórészt kis létszámú — partizáncsoport nem tudott kapcsolatot teremteni Nógrádiékkal. Ennek ellenére — egymástól elszigetelten is — figyelemreméltó eredményeket értek el. Vasutat robbantottak Nógrádszakái és Litke között. Szovjet hadifoglyokat szabadítottak ki Somoskőújfalun. Elhurcolt munkásokat mentettek meg Ragyolcon. Segítséget nyújtottak a szovjet csapatok előrenyomulásához Kisterenyén és Salgótarjánban. Az elszórtan működő csoportok is tehát mindenütt elismerésre méltó módon cselekedtek. 7 ' 1 A fentebbi csoportok egyikét Kovács János alakította meg, aki dr. Soldos Béla Nógrád megyei alispán 1500 holdas erdejében Ortás-pusztán volt erdész. Kovács János 1944 decemberében útját állta a kazári fiataloknak, akik — zse-
