Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

bükben a behívóparanccsal — a hegyen keresztül Salgótarjánba tartottak. Felszólította őket, hogy ne menjenek sehova. Elég nagy az erdő, van sok rejtekhelye, az étkezés is megoldható, maradjanak itt. A kazári fiatalok hallgattak a szóra és nem mentek tovább. Bevetették magukat az erdőbe, ahol a bunkerek nyújtottak védelmet számukra. Kovács erdész „partizánokat, szökött katonákat, munkaszolgálatra kötelezetteket mentett a németek, a csendőrök, a fasiszták elől az egykori hajlékában, Ortás-pusztán".

75 A kazári erdőben rejtőzők száma rohamosan nőtt. December közepe táján Kerekerdő, Nagyárnyék és Gallyaerdő körzetében már voltak vagy 300-an. Velük volt a falu bírója: Gyetvai György is, aki szintén helyeselte Kovács János álláspontját, hogy odatelepüljenek. A kazárnak valósággal „elindultak" az erdőbe. Hátukra vették legszükségesebb ingóságukat, kihajtották a tehenüket, lovukat és egyéb állataikat, hogy a német el ne hurcolja. A faluban osak az öregek maradtak. A fiatalabbak a bunkerekből csak esténként tértek haza, hogy ennivalót hozzanak maguknak és a jószágnak.

76 A hegyekben a kazáriakon kívül sokan mások is rejtőztek. így, egy nyolc tagú szovjet partizáncsoport is Ortás-pusztán talált menedéket. Áz erdészlak környékén szinte nap mint nap jelentek meg új arcok. így került oda Varga András dombegyházi lakos, katonaszökevény és négy társa is. A katonaszökevényeket december 21-én a csendőrök megtalálták és Salgótarjánba kísérték őket. Ugyanakkor őrizetbe vették Kovács János erdészt és másakat is. Salgótarjánban az elfogottakat az OTI épületének pincéjébe zárták és hadbíróság elé állították.

77 A pincébe zárt őrizetesek száma 25—30 fő lehetett. A vallatás é-s a bírás^ kodás gyorsan ment. Varga András — akit az Ortás-pusztai erdész bújtatott — bevallotta, hogy katonaszökevény. A bíróság kötél általi halálra ítélte, majd a Főtérre vitték, ahol az ítéletet azonnal végrehajtották. Az erdészt levitték a pincébe, ahol találkozott Gyetvai Györggyel, a kazári bíróval s több községbelivel: Balogh Ferenccel, a fiatal Kovács Elemérrel, Gecse Vilmossal, Nagy Imrével, akiket szintén a tábori csendőrök fogtak el. Mivel a front gyorsan közeledett, valamennyi foglyot még az éjjel elvitték munkaszolgálatra. Lövészárkot és bunkereket ástak. Étlen-szomjan dolgoztak látástól vakulásig. Az embertelen munkákról ki hogy tudott, úgy szökött viszsza.

78 Kiváló harcosa volt az ellenállásnak Tóth Bucsoki István mátranováki bányász is. A II. világháború alatt a kommunista párt bányászbizottságának volt a tagja. Több megmozdulásban tevékenyen részt vett. Amikor a fasiszták a Komárom megyei Környebányán szovjet hadifogolytábort létesítettek, Tóth Bucsokiék tervet készítettek e tábor foglyainak kiszabadítására. Tervük szerint egy felfegyverzett bányászcsoportnak kellett volna megsemmisíteni az őröket, felfegyverezni a foglyokat és a bányászokat. Ezt követően közös erővel partizánmozgalmat bontakoztattak volna ki Észak-Magyarországon. A tervet azonban árulás következtében nem tudták megvalósítani, s többen börtönbe kerültek. Szabadulása után Tóth Bucsoki István a rendőri felügyelet ellenére