Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása
zöme ipari munkás, a bányákban és a salgótarjáni gyárakban dolgozó ember volt. A Szálasi-féle nyilaskormány azon rendeletének, hogy 16 éves kortól 60 éves korig mindenki vonuljon be, nem tettek eleget. A partizánok felvilágosító szóval segítették a falvak és a tanyák népét. Javasolták, hogy rejtsék el élelmüket a németek elől és vonuljanak a hegyekbe, ne szolgálják, ne segítsék Szálasit, Hitler bérencét. A PARTIZÁNCSOPORTOK EGYESÜLÉSE A Nógrádi Sándor által vezetett partizáncsoport tudta, hogy a Salgótarján környéki hegyek tele vannak ellenállókkal, fegyveres bányászokkal, ezért sietett oda. Valóban, mire Nógrádi Sándor partizánjai megérkeztek Salgótarján környékére, már kész partizáncsoportok fogadták őket a Karancs tövében és bejelentették csatlakozásukat. Az a hír, hogy több száz partizán van a hegyekben, gyorsan bejárta a környék falvait. A csendőrök és velük együtt más katonai alakulatok is igyekeztek elkerülni a Karancs hegységet. A magyar katonai alakulatok a megye területén már teljesen széthullóban voltak. Nógrádiék elsőként a Bandur Gyula által vezetett monoszai partizáncsoporttal vették fel a kapcsolatot. Bandur Gyula — a hírvivőkön keresztül — jelentette be Nógrádinak, hogy csoportjával csatlakozik a karancsberényi partizánegységhez. 71 Ezt követően ígéretéhez híven fel is kereste a karancsberényi harcálláspontot. Bandur Gyula a fentebbi találkozón ismertette Nógrádival a salgótarjáni szénmedoncében kialakult helyzetet. Elmondotta, hogy a bányavidék dolgozói körében igen feszült a légkör. A behívóparancsnak nem tesznek eleget, az emberek a hegyekbe szöknek. A környéken sok a katonaszökevény, várják a szovjet hadsereget. Menedéket számukra a Karancs, a Monosza- és a Somlyóhegy nyújt. A bányákban rejtekhelyet, több helyen az erdőben bunkereket készítenek és oda rejtőznek az ellenállók. A németek iránti gyűlölet egyre fokozódik. A munkások kezében már jelentős számú fegyver és lőszer van. A kazári fiatalok a német autókról több mint 100 puskát és nagyobb mennyiségű lőszert zsákmányoltak. 73 A községben 282 behívót hordtak szét, de csak hatan vonultak be. A csendőrök négy személyit elhurcoltak, a többiek az erdőbe menekültek. A németek munkaszolgálatosokkal ásatják a lövészárkot Kisterenye és Maconka vonalában. A lövészárok ásására veszik igénybe azokat a szovjet hadifoglyokat is, akiket Kisterenyén a báró Solymosy-féle gazdaságban helyeztek el. A gyárak és bányák gépeit és egyéb hasznos anyagait vagonba rakták és Losonc felé irányítják. A dolgozók tőlük telhetően aktívan szabotálják az üzemek leszerelését, illetőleg a leszerelt üzemek gépeinek Nyugatra történő elszállítását.