Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

fegyveres partizáncsapatokba tömörüljön a szabad, független és demokratikus Magyarország kivívásáért. A párt mindenkit, aki ,.fegyverrel a kézben vállalja a harcot a nácik gyilkos bandája és a nyilas bérenceik ellen, a magyar nép szabadságharcosáénak tekintett.

53 Á partizáncsoportok szervezése különösen a bányászok körében folyt gyorsan és eredményesen. A német—nyilas rémuralom kegyetlen terrorral igyekezett megakadályozni, illetve gátolni a fegyveres népi ellenállás kibontakozását. A függetlenségért és szabadságért küzdeni kész embereket azonban már semmilyen megfélemlítés és terror nem tarthatta vissza a harctól. A PARTIZÁNHARC KIBONTAKOZÁSA A hatalomra juttatott Szálasi-féle bábkormány a németek kiszolgálását tartotta legfőbb feladatának. A legképtelenebb intézkedéseket foganatosította annak érdekében, hogy eleget tehessen a német parancsok végrehajtásának és a harcot minden körülmények között folytassa. Amint azt októberi kiáltványában írta: „A magyar királyi kormány első feladata a nemzet totális harcbaállítása szövetségesei oldalán .. ."

54 Szálasiék igazi kalandorok módjára a nemzetet a teljes pusztulás felé vitték. A Nógrád megyei bányászok, gyári munkások, parasztok, a dolgozók jó része azonban most már világosan látta, hogy az emberi szenvedésnek csakis azzal lehet véget vetni, ha a németeket és hazaáruló nyilas cinkosaikat kiűzik az országból. E feladat végrehajtásához egyre többen járultak hozzá. A nagyoroszi építőmunkások határozottan szót emeltek a fasizmus ellen, nyíltan szembeszálltak a háborúval és annak támogatóival. Ezért a Gestapo és magyar kiszolgálói 1944. november 10-én idős Doris Miklóst, ifjú Doris Miklóst, Garazsi Miklóst, Kovács Miklóst, Kristóf Jánost ós Varga Jánost elhurcolták és meggyilkolták. A lakosság az ellenállásnak számtalan formáját alkalmazta. Sok helyen katonaszökevényeket bújtattak és civil ruhával látták el őket. Érdeklődéssel hallgatták a frontról hazajött katonák elbeszéléseit, a szovjet rádió híreit. A munkások és parasztok között a szovjet hadsereg sikerei nemcsak örömet váltottak ki, hanem a bátorságot és a tettre készséget is fokozták.

55 1944. november 23-án a karancslejtősi bányászok — mintegy 300-an — megtagadták az engedelmességet és szembefordultak Szálasi helyi bérenceivel, kiszolgálóival. A bányászok a bányába magukkal vitték fegyvereiket is. 20 vadászfegyver, egy pár pisztoly, géppisztoly, golyószóró, puska, egy ládányi töltény és néhány kézigránát volt náluk.

56 A bánya mélyén már az első napokon megszervezték a fegyverek karbantartását és az emberek kiképzését. A kiképzést Monostori János vezette. A bánya őrségét is megszervezték a legtapasztaltabb katonaviselt munkásokból. A föíd alatt levő bányászok csoportja hamarosan újabb erővel gyarapodott. Pál Ágoston, aki szintén a bányába igyekezett, 22 magyar katonát hozott