Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

delkezésre álló vagonokkal mégis megkezdték az üzem felszerelésének Nyugatra való szállítását. Az üveggyári munkások azonban minden lehetséges módon akadályozták és hátráltatták az üzem leszerelését és elszállítását. Több motort és gépalkatrészt a kemencék alá rejtve befalaztak, helyettük pedig rosszakat helyeztek a vagonokba. A 10 vagonnyi gépből 5-öt nem 'raktak be, sőt a már berakott árukból is 1 láda gépszíjat visszahoztak.

40 Az üzemvezetőség az acélárugyárban is elvégezte az elszállításhoz szükséges számításokat és meggyorsította a gyár leszerelését. A gyár munkásainak legjobbjai azonban itt is fékezték, nehezítették ezt a tevékenységet. Teljesen megakadályozni ugyan nem tudták, mert német katonaság ügyelt fel a gyár leszerelésére és megbénítására. Mégis jelentős eredményt értek el a munkások az üzem berendezéseinek és késztermékeinek a megmentése terén. Nagy menynyiségű készárut, villamos- és gépalkatrészt segített megmenteni Hlinka János, Pampurik Béla, Godó József, András István és még több más hazafias gondolkodású munkás és műszaki. A generátor gerjesztőjét, a szelepházat és a mérőműszereket leszerelték ugyan, de — a gyár műszaki titkárával egyetértésben — a gyár kavicsbányájában rejtették el. Hasonló módon megmentettek több más fontos anyagot.is. így ferrosziliciumot, mangánt, nikkelt és mintegy húsz q-nyi hegesztőpálcát. A dolgozók a megyének szinte valamennyi üzemében megmentették a legszükségesebb berendezési tárgyakat, gépeket és motorokat. Á bányaüzemekben a termelés megindításához szükséges gépéket nem a vagonokba rakták, hanem — több helyütt a bányavezető tudtával és beleegyezésével — a bányákba szállították. Á kisterenyei bányaüzem gépeit a munkások a német tilalom ellenére a főtáró tordasi vak vágatában helyezték el, majd annak bejáratát összeomlasztották. A nagybátonyi, kazári és mizserfai bányaüzemekben is hasonlóan cselekedtek. Más üzemeknél viszont egyéb módot találtak a termeléshez szükséges értékes gépek megóvására. Eredményesen oldották meg a feladatukat Kisterenyén azok a bányamunkások is, akik az aláaknázott szénosztályozó tartópilléreit mentesítették a robbanóanyagtól. A tűzhelygyár gépei közül többet a vagonokhoz szállítás közben az öntöde homokjába temettek be — Bozó György és Sulyok Sándor vezetésével — a dolgozók. Másutt pedig, amit nappal vagonokba raktak, azt éjjel kiszedték onnan és rejtekhelyre vitték. Több vállalatnál a munkások úgy is szabotálták az üzem bénítását, hogy a leszerelési munkára beosztottak önkényesen távolmaradtak, vagy beteget jelentettek. A megye dolgozói magas fokú hazaszeretetről tettek tanúbizonyságot, amikor megmentették a németek által elszállításra kijelölt gépeket és egyéb anyagokat. Ugyanakkor a német rablás láttán mind többen jutottak közülük arra az elhatározásra, hogy aktív ellenállást kezdenek, s bekapcsolódnak a partizánmozgalomba. 14* 211