Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása
A FEGYVERES ELLENÁLLÁSI MOZGALOM MEGINDULÁSA A Kossuth rádió 1944. március 14-i felhívása partizánharc szervezésére szólított fel: „Múlnak a drága percek, órák, napok és hetek. A háború feltartóztathatatlanul közeledik határainkhoz. Belesodródtunk a legszörnyűbb katasztrófába. Abba, hogy a vert német seregek hadszintérré változtatják országunkat. Ilyen körülmények között meg kell gyorsítanunk a partizánharc előkészítését, szervezését, hogy fegyverrel vehessük fel a harcot a német megszállók és magyar cselédjeik ellen... A hitleri rend nyomában a temető nyugalma szakadna hazánkra: a teljes pusztulás, mezőink fel égetése, városaink tönkre bombázása és férfinemzedékünk kiirtása. A bátor és merész partizánharc megakadályozhatja, hogy ez bekövetkezzék ... Esze Tamás kurucai ismerték a partizánharc igazságát és ismerte Kossuth Lajos is, aki 1848-ban lángoló szavakkal hívott fel a partizánharcra és december 16-i rendeletével ezt a partizánharcot kötelességévé tette minden hazafinak •.. Igaz magyarságát bizonyítja, aki ma felkészül a fegyveres harcra, aki szervezi, előkészíti a magyarországi partizánmozgalmat." 41 A Kossuth rádió drámai hangú felhívásának idején a megyében élő és tevékenykedő kommunisták nagy erőfeszítéseket tettek a fegyveres ellenállás megszervezésére. Ilyen irányú tevékenységüket azonban rendkívül módon megnehezítette az a körülmény, hogy a németek a megyében majd minden települést megszálltak. A hatóságok pedig a nyilasokkal együttműködve megerősítették a csendőri és titkosrendőri szolgálatot. Emellett a statáriális bíráskodás bevezetése, a frontra küldés, az akasztás, a börtön és az internáló tábor közvetlen veszélye ugyancsak fékezte a partizánharc szervezését. Az illetékes magyar hatóságok még a szovjet hadifogságba esett magyar katonák családtagjait is ellenőrzés alá helyezték — a politikai rendőrség jegyzéket állított össze róluk, melyet megküldték minden csendőr- és rendőrparancsnokságnak, polgármesteri és bírói hivatalnak —, hogy a hadifogollyal kapcsolatos mindennemű eseményről vagy annak esetleges hazatáróséről tudomást szerezzenek. Névjegyzéket küldtek a helyi szerveknek azokról is, akiknek hazatértéről sikerült tudomást szerezniük. Egy ilyen névjegyzék szerint a szovjet repülők 1944. augusztus 8-án magyar partizánokat dobtak le a Mátrába/ 12 Köztük Nógrád megyei embereket —• Molnár István, Mede József és Rigó Dezső salgótarjáni lakosokat és másokat. Felkutatásukra minden lehetséges eszközt felhasználtak, de az sem járt eredménnyel. Ebben az időszakban a szomszédos Szlovákiában már erőteljesen folyt a partizántevékenység, szerveződött a felkelés. A szervezkedő Nógrád megyei munkások kapcsolatba léptek velük, tájékoztatták egymást a kialakult helyzetről és megpróbálták tevékenységüket összehangolni. „A szlovák szabadságért" nevű 2- csehszlovák partizánbrigád közvetlenül Nógrád megye szomszédságában működött: Lőcse—Lipótszentmiklós—Besztercebánya—Zólyom—Losonc—• Dobsina térségében. A brigád parancsnoka Voljanszkij, politikai biztosa Makarov, és a parancsnok másik helyettese Szlavickij volt. Elsősorban ők álltak szoros kapcsolatban a szerveződő magyar partizánmozgalommal.
