Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Az ellenállási mozgalom kibontakozása és a megye felszabadítása

lást idéztek elő. A kisterenyei üzemnél a bányagépek hajtószíjait összecserélgették. Baglyasalján a hajtószíjakat elvágták. Több bányában és üzemben a villanyvezetéket rongálták meg. Az üveggyárban gátolták a Nyugatra való szállítást. A tűzhelygyárban több mint 25 q forrasztáshoz szükséges cint ástak el.

30 A munkások a nagy hajsza miatt a megye minden gyárában elhanyagolták a gépek karbantartását. Ugyanakkor a tőkések a többtermelés érdekében vasárnapi pótműszakok teljesítésére kényszerítettók az embereket. A bányászok nem szívesen vállalták a pótműszakot, s volt eset, hogy meg is tagadták teljesítését. Ezt bizonyította a salgói bányaüzem vezetőjének jelentése is, amely a pótműszakok teljesítésének megtagadásáról számolt be. E szerint a reggeli beszállásnál „a II. számú tárnában dolgozó munkások kijelentették, hogy nem szállnak be és a pótműszakot nem teljesítik. Elhatározásukat azzal indokolják, hogy az évek óta tartó pótműszak teljesítésébe már belefáradtak és megunták."

31 A beszállás megtagadása után alig telt el egy pár óra, a bányatelepen máris megjelent a hadiüzemi parancsnok, valamint a rend fenntartására vezényelt megerősített csendőrjárőr csoport. De a nyomozás, melyet az ügyben azonnal elrendeltek „eredmény" nélkül végződött. Határozottan fékezték a munkát a selypi cementgyár dolgozói is. Az alacsony kereset és az élelmiszerhiány miatt a termelés állandóan csökkent- Amíg korábban ti munkás 8 óra alatt 72 csillét rakott meg, a szabotázs miatt csak 60 csille volt a hat munkás teljesítménye. A napi munkabérük 4 pengő volt. „Az üzemben élelmiszerrel ellátva nincsenek. A község pedig csak cukorral látja el őket. mert más élelmiszer nem áll a községnek rendelkezésére. Amikor a község zsírhoz jut, úgy 20—40 dkg-ot adnak a munkásoknak havonta" — hangzott a helyzetet értékelő jelentés.

32 A szabotázsakciókkal együtt a politikai ellenállás is állandósult. A csillék oldalára és a gazdasági épületekre újabbnál újabb feliratok kerültek: „Ne termelj Hitlernek! Ha a frontra visznek, menj át az oroszokhoz! Hamarosan eljön a számonkérés ideje!" A jelszavak a munka fékezésére és a háború, a fasizmus elleni harcra szólították fel a dolgozókat. A KMP bányabizottságnak röplapja pedig 1944-ben már aktív ellenállásra hívta fel a munkásokat: ..A németeknek termelő üzemeket pusztítsátok el. Világosítsátok fel a falvak népét, hogy ne táplálja a nácik sáskahadát, ne szolgáltasson be húst, zsírt, gabonát és rejtse el azt."

33 Mivel a bányászok és az ipari dolgozók között sok volt a kétlaki, nekik a beszolgáltatás kijátszása, illetve megtagadása közvetlenül is érdekük volt. A termék elrejtésében ezért elsősorban ők mutattak példát, melyet a parasztok gyorsan követtek. Több községben a rekvirálás elől befalazták a zsírt és a gabonát. Az állatokat rejtekhelyre hajtották és ott legeltették. A Börzsöny, Cserhát és a Karancs erdőségei mind több parasztember jószágának megóvásához nyújtott menedéket. Akármilyen fenyegetően lépett is fel a beszolgáltatási hivatal, gyakran nem tudott érvényt szerezni rendelkezéseinek. De a csendőrség köz14 Nógrád megye története 209