Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

A második világháború évei (1939—1944)

att a dolgozók helyzete, különösen a háború utolsó éveiben, egyre súlyosabbá vált. Maga az igazgatóság is kénytelen volt megállapítani, hogy a munkabérek tarthatatlanok, negatívan hatnak a termelésre, s miattuk a részvénytársaság nem tudja biztosítani a szükséges létszámot.

1013 A bányaigazgatóság — a dolgozók nyomására — a munkabérek értékcsökkenését, mely az infláció miatt következett be, természetbeni juttatásokkal ellensúlyozta valamelyest. A háború évei alatt a bányászok és családtagjaik ellátásának javítására egy központi és 14 vidéki élelemtárat (magazin) állított fel a megyében. A bányász vásárlók az élelemtárakban a kinti eladási árnál némileg olcsóbban tudtak vásárolni élelmiszert (lisztet, szalonnát, zsírt, cukrot) és ruházati cikkeket (bakancsot, munkaruhát és fehérneműt). Az ellátásban azonban — különösen a háború vége felé — gyakran zavarok állottak elő, és így egyáltalán nem volt folyamatosan biztosított a bányászoknak a legszükségesebb ruházati és étkezési cikkekkel való ellátása. Á nógrádi bányákban 1943-tól kezdve már szünnap nélkül folyt a termelés. Ennek ellenére a termelés 1943-ban megkezdődött csökkenését nem sikerült megállítani, sőt 1944. március 19-e után — a német megszállás időszakában — egyre gyorsuló mértékben esett vissza. A termelés csökkenésével egyidejűleg azonban növekedtek a bányatőkések szállítási gondjai is. így a már kitermelt szén egy részét sem sikerült elszállítani. A katonai igénybevétel miatt a vagonhiány állandósult. A szállítóeszköz hiánya miatt pedig a szénkészlet egyre inkább nőtt. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányaüzemeinek rakodóin 9700 vagon szén halmozódott fel. A nagy mennyiségű készlet és a helyhiány miatt a termelést heti 3 napra kellett csökkenteni.

107 A kilapátolt szénmennyiség több bányaüzemnél begyulladt. A tárolt szén sokat veszített fűtőértékéből, minek következtében csökkent az eladási értéke. Az igazgatóság mégis felemelte a szén árát, mert az üzemi széntárolás növelte a termelési költséget, amit nem volt hajlandó viselniÁ háború alatt a bánya urai mégis megtalálták a számításukat, és a sok nehézség ellenére busás haszonhoz jutottak. 1942-ben a Salgótarjáni Rt. évi mérlege 2 millió pengő tiszta jövedelemmel zárult, s ezt az összeget a részvényesek között osztották szét.

108 A háború utolsó hónapjaiban a medence bányáinak a termelése minimálisra csökkent. AZ IPAR A háború idején a megye valamennyi jelentősebb gyárüzemét is hadiüzemmé nyilvánították és katonai irányítás alá vonták. A közszükségleti cikkek gyártása lassan háttérbe szorult és a haditermelés került előtérbe. A megye ipari üzemeinek a termelése 1938-tól 1942-ig állandóan emelkedett, főként az újabb munkaerők beállítása révén. A salgótarjáni acélgyár — például 1939-ben 316 048 q árut gyártott, 1940ben 413 135 q-t, 1941-ben 467 714 q-t és 1942-ben pedig már 504 174 q-t.

109