Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

A második világháború évei (1939—1944)

nyaüzemeknél munkát. Az új munkások elhelyezése barakkokban történt, de üzemi konyháról, fürdőről számukra a bányavezetőség nem gondoskodott. A kibányászott szén fűtőértéke általában megfelelt a követelménynek, elérte a 4000 kalóriát. A háború alatt a szénmedence munkásainak létszáma és a termelés menynyisége, valamint az egy főre jutó termelés az alábbiak szerint alakult:

102 Év Létszám Termelés Egy főre jutó termelés tonna 1938 3 250 1 373 480 165 1939 8 360 1 559 021 186 1940 3 870 1 735 166 196 1941 9 230 1 980 308 215 1942 10 010 2 146 518 214 1943 10 050 2 059 618 205 1944 10 350 1 640 842 159 Á Salgótarjáni Kőszénbánya Rt- 1938-től 1942-ig 56%-os termelésnövekedést ért el, amely 773 038 tonnának felelt meg. A termelés azonban 1942-ben elérte a tetőfokát, és 1943-tól bizonyos mérvű visszaesés következett be, amely az év végére 86 900 tonnának felelt meg. A visszaesés elsősorban azzal magyarázható, hogy a bányamunkások a rossz táplálkozás miatt a nagy hajszában teljesen kimerültek. Ezenkívül azonban egyelőre a gépesítést sem tudták tovább fokozni, és a bányák termelési kapacitása, valamint a szénosztályozók áteresztő képessége sem tette lehetővé az erőn felüli termelési szint további tartását.

103 Ráadásul a kisterenyei brikettgyárat 1941-ben le kellett állítani, pedig a gyár teljesen új volt. Termelése nem volt kifizetődő — a haditermelés miatt —, mert most a korábban nem vásárolt szénport is megvették az ipari üzemek.

104 A termelés növelése érdekében a háború alatt jelentősen fejlesztették a központi javítóműhelyt is. A javítóműhely létszáma 1943-ra 1939-hez viszonyítva a duplájára emelkedett. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. tulajdonában levő mindennemű gépészeti és villamossági berendezést a központi műhely javított. Ott végezték a bányacsillék, bányász személyszállító kocsik, rázócsúzdák, szivattyúk, vitlák, villamos mozdonyok, 5 tonnás oldalürítésű kocsik, 10 000 volt feszültségű távvezetékek, transzformátorállomások, szénfúrógépek, hajtóművek, osztályozók, vasszerkezetek, távvezeték oszlopok és az Ohnesorge hajtóművek javítását.

105 A jelentős befektetés gyorsan megtérült, ami eredményesen segítette a bányaüzemek termelését. A gépek megjavítására szánt időt a minimálisra csökkentették. A háború alatt a bányászok bérét a munkaerő biztosítása és a termelés növelése érdekében többször emelték ugyan, de az árak gyorsabb növekedése mi-