Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

A második világháború évei (1939—1944)

5okat szenvednek a kolónia fabarakkjában lakó emberek. Soha nincs rájuk jó dő. Ha a nap süt, majd megfölnek az átforrósodott odúban. Ha az eső esik, lem győzik az edényeket rakosgatni a becsurgó esővíz alá. De a tél még rú:abb, mert a rongyokba öltözött bányász mindenütt szenved a hidegtől, akár otthon van, akár máshol."

87 A megye szegényebb sorsú lakosságának életkörülményei, lakásviszonyai a césőbbi évek során sem változtak meg érezhetően, bár ahogy az ország sodródott a háborúba, olyan mértékben növekedett a foglalkoztatottság, s a nagynérvű katonai behívások, a hadigazdálkodás következtében megszűnt a munkanélküliség, Sőt, 1941-től kezdve mind az iparban, mind a mezőgazdaságban fokozódó munkaerőhiány lépett fel. 1942 végére már lényegében a megye egész területén komoly méreteket öltött a munkaerőhiány. Az otthon maradt falusi munkaerőt mindenekelőtt a haditermelésre átállt bánya- és ipari üzemek szívták fel. A környező falvak szegény sorsú lakossága nagyrészt a szénbányászat területén helyezkedett el. A. bányászatban járatlan emberek természetesen közel sem tudtak olyan termelési eredményeket felmutatni, mint a már több éves tapasztalattal rendelkező társaik. A bányatőkések által erőltetett termelés, a termelés növelésének a hajszolása következtében ugrászerűen emelkedett a balesetek száma a bányákban. Szinte mindennaposak lettek a halálos és súlyos balesetek. Az ipari munkaerő elszívó hatásának eredményeként a falvakban úgyszólván csak az öregek, nők és a gyermekek maradtak, s különösen a betakarítás idején vált súlyossá a mezőgazdaság munkaerő-helyzete. Már 1942-ben 590 délerdélyi menekültet telepítettek le a megyében, de a munkaerőhiányt ezzel még korántsem sikerült megoldani.^

8 1943-ban a nyári mezőgazdasági munkák elvégzésére a vármegye gazdasági felügyelősége a salgótarjáni 679. honvéd munkaközvetítő társparancsnokával karöltve „honvédelmi munkásokat" mozgósított. A következő évben pedig már a munkaerő erőszakos toborzásával sem lehetett biztosítani a mezőgazdasági termelést, illetőleg a földek nagy részének a hagyományos módon való megművelését. Hiábavalónak bizonyult a mezőgazdasági napszámbérek látszólag nagymérvű hivatalos felemelése is, amelyet 1944. január elsejével léptettek életbe. A mezőgazdasági napszámbéreket az 1944-es esztendőre vonatkozóan a különböző kategóriákban az alábbi módon szabályozták:

89 1944 Hó I- oszt. munkásnál legna- legkigyobb sebb II. oszt. munkásnál legna- legkigyobb sebb III. oszt. munkásnál legna- legkigyobb sebb Január Február Március Április Május Június 4,80 5,40 6,30 6,90 7,80 8,10 3,20 3,60 4,20 4,60 5,20 5,40 3,60 4,05 4,73 5,18 5,85 6,08 2,40 2,70 3,15 3,45 3,90 4,05 2,88 3,24 3,78 4,14 4,68 4,86 1,92 2,16 2,52 2,76 3,12 3,24 12* 179