Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)
A második világháború évei (1939—1944)
Ebből az egész részest, tehát a férfi aratót kétharmad rész, azaz 137,03 pengő és a félrészest, vagyis a marokszedőt egyharmad rész, azaz 68,51 pengő illette. 75 A mezőgazdasági bérek és részkeresetek emelkedését azonban a háború idején nemcsak a munkaadók, hanem a kormányzat is igyekezett megállítani. 1941-ben rendelet jelent meg, amely az 1941. március 20-ig megállapított minimális mezőgazdasági napszám- és idénymunkás béreket egyben maximális bérekké is tette. 7 '' Azokat a béreket tette ezzel a kormány maximálissá, amelyekről még a földbirtokosok érdekeit képviselő mezőgazdasági munkabérmegállapító bizottságok is azt voltak kénytelenek megállapítani, hogy „a legtöbb esetben túlzottan alacsonyak''. 77 A mezőgazdasági munkabérek alacsony színvonalon tartása érdekében a bérek maximálása mellett egyre többször alkalmazták azt az 1939-es kormányrendeletet is, amely kimondta, hogy mindazokat, akiknek magatartása „gazdasági okokból káros" — azaz, akik szót mernek emelni a nyomorúságos bérek ellen, illetve megtagadják a földbirtokosok által kiszabott munka elvégzését — internálni kell. Az internálást egyébként el lehetett rendelni akkor is, ha a földbirtokosnak az volt a véleménye, hogy a dolgozó a munkát „szándékosan hanyagul teljesítette"78 Az internált dolgozókat — a rendelet szerint — „az erre a célra létesített munkatáborokban kell katonai vezetés alatt munkára szorítani". — A munkáltatók éltek is ezzel a jogukkal, melynek következtében a háború alatt több száz embert állítottak bíróság elé, illetve internáltak. Mind emellett azonban — különösen a bányászatban — tömegesen alkalmazták a munkából távol maradó dolgozók csendőrökkel való elővezettetését is. A háborús előkészületek következményeként bár kétségtelenül csökkent a mezőgazdasági napszámosok munkanélkülisége is, de ez 1940-ben inkább csak a nyári hónapokra vonatkozott. 1940 telén a megyében a munkaképes dolgozóknak a 14%-a még mindig munkanélküli volt. 79 A munkanélküliség és az ezzel együtt járó tömegnyomor enyhítésére a megyei alispáni hivatal intézkedést dolgozott ki az állami közmunka megszervezésére. A kormány Nógrád megye részére vízimunkálatokra 379 000 pengőt, az ún. ,,bekötő-út program" végrehajtásának a meggyorsítására pedig 200 000 pengőt állapított meg. Az említett össszegeken felül 1940 novemberétől 1941 végéig még 308 000 pengő állt rendelkezésre a megyei költségvetésben. A megye részére így 14 hónap alatt összesen 887 000 pengőt biztosítottak az állami közmunkák végzéséhez. A megye alispánjának az értékelése szerint is azonban d rendelkezésre álló összegnek nem kevesebb, mint 50%-át csak az anyagszükséglet fedezése vitte el. Így mindössze 443 500 pengőt lehetett munkadíj címén kifizetni a vármegye munkanélküli lakossága részére, olyan körülmények között, amikor mezőgazdasági munkalehetőség sem vok. 80 Nyilvánvaló volt tehát, hogy a fenti összeggel a munkanélküliek foglalkoztatását nem lehet megoldani. Csak a hivatalosan nyilvántartott mezőgazdasági teljes munkanélkülieket véve figyelembe — az ipari munkanélküliektől és mezőgazdasági részleges munkanélküliektől tehát eltekintve — a 443 500 pengőből egy főre havi
