Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

A második világháború évei (1939—1944)

alakult a legtöbb fogyasztási és közszükségleti cikk ára is a szóban forgó időszakban. A katonai szolgálatra való behívások és a haditermelés emelkedő ütemű munkaerő szükséglete ellenére 1940 végén még mindig elég jelentős azoknak a mezőgazdasági munkásoknak a száma, akik nem tudtak állandó keresethez jutni. A munkanélküli mezőgazdasági napszámosok száma a megye különböző járásaiban 1940 novemberében:

7

'

1 A kereset nélküli mezőJárás, város gazdasági munkások létszáma Szécsényi 266 Nógrádi 810 Balassagyarmati 1670 Salgótarjáni 76 Losonci 409 Sziráki 1187 Balassagyarmat város 70 Losonc város 40 összesen 4528 A megye területén az aratók bére általában a kicsépelt gabona 9—10%-a volt, melyért a cséplést is el kellett végezniük. Aratás és cséplés idejére a szerződött arató a szokásos konvenciót, vagy fejenként és naponként 1 pengő élelmezési pénzt kapott. Ezenkívül kaphatott még egy szekér őszi szalmát és megegyezés szerint részes művelésre földet, valamint részes használatra rétet is. Az aratási és cséplési szerződéseket a munkaadók és a munkavállalók általában a munkaerő helyzetnek megfelelően kötötték meg. A háború második felében az aratásért és hordásért az aratók általában minden tizedik keresztet kapták. Nagy szakértelmű aratópárok egy nyári keresete gyakran a 9—10 q-t is elérte. Egy aratópár keresete nagyjában az alábbiak szerint oszlott meg: Termék q P/q Kereset, P Búza 6,10 21,75 132,67 Rozs 0,70 17,75 12,42 Árpa 1,59 23,00 36,57 Zab 1,20 49,90 23,88 összesen 9,59 — 205,54