Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

A második világháború évei (1939—1944)

radt. A napszámos családok egy része azonban nemcsak a munkalehetőségek hiánya miatt nem vállalhatott bér-aratást, hanem 1939-től már a katonai behívások miatt sem. A katonai szolgálat miatt aratás nélkül maradt mezőgazdasági munkások száma Nógrád megyében, 1939-ben a következőképpen alakult:

72 Aratás nélkül maradt Járás, város mezőgazdasági munkások száma Szécsényi 318 Nógrádi 481 Balassagyarmati 684 Salgótarjáni 82 Losonci 86 Sziráki 543 Balassagyarmat város 27 Losonc város 6 összesen 2227 A nők és gyermekek — akármilyen jó munkát végeztek — nem kapták meg a férfi munkabért. A férfi bérének — bár az is alacsony volt — a női napszámos csak a 70—75%-át, a gyermek napszámos pedig a 60—65 %-át kaphatta meg. Az 1940-es esztendőtől kezdve a napszámbérek növekedtek. Ezt a változást a mezőgazdasági munkaerő kínálat állandó és egyre nagyobb mértékű csökkenése mellett az emelkedő infláció hozta magával. A háború idején a megyében a mezőgazdasági napszámbérek az alábbiak szerint alakultak:

73 Férfi Női Gyermek napszám bér, pengő 1939 1,40—2,00 1,20—1,40 1,00 1940 2,00—3,00 1,30—2,00 1,50 1941 3,00—400 2,00—2,50 2,00 1942 6,00—8,00 4,00—5,00 3,50 1943 7,00—9,00 5,00—6,00 4,00—5,00 1944 8,00—10,00 5,00—7,00 4,00—6,00 A napszámbérek alakulása, illetve növekedése mindig elmaradt az árak növekedésétől. 1939-ben például egy férfi napszámbére 2 pengő és egy pár bakancs ára pedig 12 pengő volt. Ezt követően, 1940-re a napszámbér négyszeresére, a bakancs ára viszont hétszeresére emelkedett. De hasonlóan