Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

A második világháború évei (1939—1944)

jűíeg elbocsátással fenyegették meg azokat, akik nem vállalják ezt a munkát. De a termelés növelése érdekében szigorításokat foganatosítottak a munkaszervezés területén is. Bevezették a „melegcsákányváltást", a munkahelyek előkészítését és megszervezték a folyamatos szállítást. A bányaüzemekben a helyzet egyre nehezebbé és tarthatatlanabbá vált. A bányászok és a tőkések viszonya egyre feszültebb lett, az újabb sztrájk szinte a levegőben lógott. A bányaüzemek mellett azonban a többi ipari vállalatinál is súlyos bérfeszültségek voltak, s az utóbbit még csak fokozták a megélhetés magas költségei, valamint a változatlanul meglevő komoly méretű munkanélküliség. Ilyen körülmények között a bérharcok szinte állandósultak a megyében. A bérharcok körül zajló vitákban részt vett Budinszky László, NógrádHont vármegye nyilas képviselője is, aki demagóg módon úgy tüntette fel magát, mintha a nép érdekeit képviselné. Budinszky különösen a munkanélküliség tényét igyekezett pártja céljaira felhasználni, és arról szónokolt, hogy „az emberek jelentkeznek a választó kerületekből és megmondják, hogy nincs munkám, nagyon szeretnék kimenni valamely országba, ahol munkát tudok kapni. Ez ugyanaz a jelenség, mint amely mutatkozott 1867-től kezdődőleg, amikor Magyarország színe-java kénytelen volt kimenni az amerikai bányákba, ahol vagy meghaltak, vagy szereztek valamit. Ugyanez a jelenség üti fel most is a fejét. Mi van tehát ebben az országban? a lehető legnagyobb munkanélküliség."

47 A munkanélküliségről elhangzott „drámai" szónoklatok valójában persze semmit sem változtattak a helyzeten. Legfeljebb az öntudatlan és félrevezetett dolgozókban olykor a nyilasokkal kapcsolatos hamis illúziókat táplálták. A munkanélküliség azonban az ipari munkásoknál is jobban fojtogatta a falu nincstelenjeit, akik az ország különböző részeibe vándoroltak munkát keresni, hogy meg legyen a mindennapi kenyerük. A megye majd minden falvából kerültek ki summások. Az aratás idején szinte az egész Alföldet bejárták a palócok. A nagy munkanélküliség és emellett az egyes falvak elszigeteltsége kitűnő alkalmat nyújtott a helybeli uradalmak számára is, hogy a falu dolgozó parasztsága felett uralkodjanak. A bujáki uradalomban — például — ha a cselédek panaszkodtak a gazdatisztnek alacsony bérük miatt, az volt rá a válasz: „örüljenek, hogy munkát kapnak". Helyzeti előnyét a kizsákmányolás érdekében a megye valamennyi nagybirtoka tőle telhetően kihasználta. ERŐFESZÍTÉSEK A KORMÁNYPOLITIKA TÖMEGTÁMOGATÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSÁRA 1939. szeptember 1-én Németország megtámadta Lengyelországot.

48 Megkezdődött a második világháború. A megye lakossága megdöbbenéssel vette tudomásul Lengyelország megtámadását és az egyszerű emberek nagy többsége a megyében is határozottan a lengyel néppel szimpatizált.