Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

hogy a végső harc eredménnyel fog zárulni: „Salgótarján már sok csatát vesztett az osztályháborúban, de az elveszett ütközetek tanulságaiból kovácsoltuk a legerősebb fegyverünket, forradalmi osztályöntudatunkat..." A röplap befejező része újabb harcra, összefogásra, üzemi és aknaközi szervezetek létrehozására szólította fel a kommunistákat.

92 E célkitűzések megvalósítása azonban igen nagy nehézségekbe ütközött. A sztrájk után a bányaigazgatóság — ígérete ellenére — a legharcosabb bányászok közül több, mint 200-at elbocsátott.

93 A hatóságok a letartóztatott kommunistákat kétheti vallatás után — mivel terhelő bizonyítékokat szerezni nem tudtak — szabadon engedték, de természetesen őket is feketelistára helyezték, s így a munkából kizártak sorsára jutottak.

9

'

1 Munkahelyi kapcsolatuk bányásztársaikkal megszakadt. Ilyen körülmények között a pártsejtek helyi tevékenysége csak december végén, január elején folytatódhatott. A helyi tevékenységben igen jelentős szerepet töltött be a szervezett röpiratterjesztés. Ezért a bányavidéken szolgálatot teljesítő csendőrőrsök külön utasítást kaptak, hogy a röpirat terjesztések ügyében erőteljesebben nyomozzanak. 1930 februárjában sikerült is elfogni Blaskó Lajost és társát, akik Salgótarjánban akartak a rendszer megdöntésére felszólító röplapokat terjeszteni. A nyomozó apparátus kínzásokkal akart elvtársaik nyomára jutni. Blaskó — hogy elvtársait a letartóztatástól megmentse — kapcsolatul azt a három bányászmozgalmi vezetőt nevezte meg, akiknek sikerült illegalitásba menniük, illetve külföldre távozniuk.

95 A bírósági tárgyaláson igen bátran viselkedett és még ezt a vallomást is visszavonta. „A rendőrségi vallomásomat veréssel csikarták ki tőlem, megfenyegettek, hogy két hétig is vernek, ha nem vallok" — mondta Blaskó Lajos. Elmondta továbbá azt is, hogy a „tárgyalás előtt is felkeresett a fogházban két baglyasaljai csendőr és azt mondta, hogyha a vallomásomat visszavonom, ne is menjek haza, mert élve nem maradok". A bíróság ennek ellenére Blaskót két évre, társát pedig másfél évi börtönbüntetésre ítélte. A magyar forradalmi munkásmozgalom fontos állomása volt a KMP II. kongresszusa. A Kongresszus 1930. február végén ülésezett a szovjetunióbeli Aprilovka városában. A nógrádi iparmedence munkásmozgalmának elismerését jelentette, hogy az újonnan megválasztott Központi Bizottság rendes tagjává Pothornik Józsefet, póttagjává Hován Józsefet választotta. A kongresszus sok más fontos feladat mellett tárgyalt az illegális vidéki területi pártszervezetek megerősítéséről és határozatot hozott arról.

96 A kongresszus határozata alapján dolgozott a Baglyasalján tevékenykedő Kerületi Bizottság. Az egész iparmedencére kiterjedő irányító szerepet betöltő bizottság élén 1929 végén és 1930-ban Eppich Ede állott. A munka szervezésében ebben az időszakban Sulyok András, Török János, Somoskői József baglyasaljai kommunisták vettek részt.

97 A KMP Kerületi Bizottsága megalakításában az országos vezetőség részéről egy Szekeres nevű (feltehetően fedőnév — M. P.) kommunista vállalt jelentős szerepet. A fent nevezetteken kívül 1920 végén és 1930-ban a pártmunkában — elsősorban az illegális sajtó terjesztésében — Salgótarjánból Miklós Gáspár, Benkő Antal, Salamon Imre, Kisterenyéről Szomszéd Károly, Kazárról Domon-