Molnár Pál – Szomszéd Imre: Nógrád megye története III. 1919–1944 (Salgótarján, 1970)

Nógrád megye az 1929—1933-as gazdasági világválság és a második világháború előkészítésének időszakában (1929—1938)

A fokozott kizsákmányolás és a növekvő kilátástalanság természetesen elégedetlenséget váltott ki a munkásosztályból. A válság hatására fellendült a munkásmozgalom. 1929-ben a pécsi és a salgótarjáni dolgozók még béremelésért harcoltak, 1930-ban viszont már a puszta megélhetésért kellett síkraszállniuk. A KMP Kerületi Bizottsága által kezdeményezett salgótarjáni 1930. április 12-i — fentebb már említett — éhségfelvonulás kifejezetten a létminimumért folytatott harc jegyében zajlott le. A salgótarjáni iparmedencében az illegális KMP jelentős szervezeti erőre, viszonylag széles tömegbefolyásra tett szert. A válság első éveiben a KMP továbbra is szervezte és irányította a baloldali munkásságot, befolyást gyakorolt a szakszervezeti csoportok, sőt az SZDP alapszervezetek munkájára is. De az 1930-as, s még inkább az 1932-es letartóztatások után szervezeti ereje meggyengült, tömegbefolyása csökkent, a legális munkásszervezetekkel kiépített kapcsolata meglazult. Az utóbbihoz — az üldözötetések mellett — hozzájárult, hogy a KMP vezető szervei a legális munkásszervezetekben végzett kommunista tevékenység folytatása és fejlesztése helyett — az adott körülmények közt hibásan — Vörös Szakszervezetek és illegális baloldali szakszervezeti csoportok létrehozását sürgették. A fentiek hatására a szociáldemokrata pártszervezetek, szakszervezeti csoportok teljesen saját központjaik irányítása alá kerültek, azok pedig nem szorgalmazták a munkások osztályharcos fellépéseinek szervezését, illetve fejlesztését. Tevékenységük így leszűkült, elszigetelt bérharcaik nem hozhattak nagyobb eredményt. A baloldali propaganda hatása is csökkent. Az SZDP-szervezetek figyelemmel kísérték a helyi fasiszta mozgalmak szárnypróbálgatásait- Jelentéseket is készítettek központjuk számára róluk, ám a munkásság egységes fellépését a fasizmus erősödő térhódítása ellen megszervezni nem tudták. A KMP, az SZDP, az osztályharcos szakszervezeti csoportok tömegbefolyásának gyengülését és egyúttal az élénkülő jobboldali tevékenységet szemléletesen mutatta a revíziós politika térhódítása a munkásság körében. Az 1938-ban végbement „területgyarapítás" — Dél-Szlovákia Magyarországhoz való csatolása, a két „csonka" vármegye egyesítése — átmenetileg további számottevő munkástömegeket nyert meg a megyében is az ellenforradalmi, revíziós politikának. Az 1929. novemberében Salgótarján környékén kirobbant sztrájk országos szervezőit, Nagy Pál tatabányai, Pothornik József baglyasaljai bányászt a hatóságok üldözőbe fogták. Pothornik József, a rendőri üldözések elől a Szovjetunióba emigrált. A KMP itthon maradt tagjai — élükön a baglyasaljai kommunistákkal —- tovább folytatták a munkát. A sztrájk után a Kommunisták Magyarországi Pártja Salgótarjáni Kerületi Bizottsága röplapot bocsátott ki, amelyben a sztrájk tanulságaival foglalkozott. Leszögezte, hogy a kommunisták élen jártak a harcban: „Ott voltunk a lefogottak élén, ott voltunk a harcunk minden mozzanatában, és vezettünk benneteket a harcban a KMP irányításával. Nem tudott letörni bennünket a terror, sem az éhség! A ... Peyerék ámítását, leszerelését, árulását is kivédtük. De nem tudtuk megakadályozni aljas munkájukat!" Reményét fejezte ki,