Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)
Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)
parasztokat válasszanak." A szlovák burzsoázia e saját hasznára történő szervezkedése kellemetlenül érintette nógrádi magyar vetélytársát is, és mindent megtettek annak érdekében, hogy Bazovszkyt és a bankot lehetetlenné tegyék. Az üldözés a Losonci Szlovák Bankot nem tudta megsemmisíteni, és zavartalanul erősödött, fejlődött egészen az első világháborúig. Az alaptőkét fokozatosan 1 320 000 koronára emelték, Alsóesztergályon pedig 100 000 korona alaptőkével fiókot létesítettek. Bazovszky a személye ellen intézett támadásokat kivédte, és a kúria kénytelen volt megsemmisíteni a balassagyarmati ügyészségnek ellene hozott fegyelmi ítéletét.'' 3 A mintegy 40 esztendőn keresztül tartó erőszakos magyarosítás statisztikai összegezését abban lehet megadni, hogy az 1910-es népszámlálási statisztika szerint a magyarok arányszáma Nógrád megyében 75,6%-ra emelkedett, a szlovák lakosságé pedig 22,3%-ra süllyedt. A természetes szaporodást figyelembe véve tehát mintegy 18 000 szlovák lakossal kevesebbet találunk a megyében. Azt kutatva, hogy ez a hiányzó szlovák lakosság hol tűnt el, elsősorban azt lehet és kell megállapítani, hogy nem a magyarságba olvadt be. A megye magyar és szlovák lakosságát egyaránt sújtotta a dualizmus időszakában érvényesülő gazdasági helyzet. A megye magyar és szlovák parasztjai egyaránt szenvedtek az adóvégrehajtóktól, a birtokosok kizsákmányolásától, az uzsoratőkétől. Együtt váltak munkanélküliekké, együtt hagyták el a megyét, együtt hagyták el az országot. A. kivándorlás és az elvándorlás mértéke valamivel nagyobb volt a megye északi vidékein. Statisztikai számítások szerint a két folyamat, a kivándorlás és elvándorlás, mintegy 10 000 fővel csökkentette a megye szlovák lakosságának számát. Jelentősebb asszimiláció elsősorban a városokban és ipartelepeken történt. Azt vizsgálva, hogy 1880 és 1910 között hány község vált szlovákból részben magyarrá, 21 ilyen községet találunk. A 21 községből egy sem tartozott a megye északi részén levő szlovák nyelvi tömbhöz, 18 a megye déli részén levő nyelvszigethez tartozott, 3, Kiskürtös, Losoncapátfalva és Gács a nyelvhatár közelében azelőtt is jelentős magyar kisebbséggel rendelkezett. Mindhárom az iparosodás következtében ugyanakkor sok magyar munkavállalót is befogadott. A 21 községből csak 14 vált 70°/o fölötti magyar lakosságúvá, a többinél a magyarok száma az 50%-ot haladta meg, továbbra is erős, 30%-os (Felsőpetény, Losoncapátfalva), illetve 40%-os (Keszeg, Kétbodony, Legénd, Kiskürtös, Gács) szlovák nemzetiséggel rendelkeztek. 44 A magyar uralkodó osztály nemzetiségi politikája következtében nőtt ugyan a magyarul tudók száma a megyében, de természetesen nem jelentette ez a magyarság számának növekedését. Az erőszakos politika következtében erősödött a magyarok ellen forduló szlovák nacionalizmus. A magyar uralkodó osztály erőszakos politikája tehát csak annyit ért el, hogy a gyűlölködés magvait hintette el magyarok és szlovákok között, és súlyos örökséget hagyott az utókorra. Az első világháború kitörésekor a kivételes állapotok bevezetésével a nemzetiségi mozgalmak egy időre elcsendesedtek, hogy még élesebben jelentkezzenek a világháború végén.
