Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

KÖZIGAZGATÁS ÉS MŰVELŐDÉSÜGY A kiegyezést követően épült ki a polgári megye. A nemesi megye maradványainak felszámolása, az új polgári közigazgatás megteremtése nem egyidőben, hanem szakaszosan történt meg. A megye lakosságának száma 1870-ben 198 269 fő, 1880-ban 192 060 fő [a csökkenés oka az 1873-ban lezajlott nagy kolerajárvány — Sz. B.], 1900-ban 239 097 fő és 1910-ben 258 845 fő volt. 1880-ban Nógrád megyében egy rendezett tanácsú város (Losonc), 276 község, 139 puszta és 251 telep volt található. A megyét a régi négy járás helyett a kiegyezés után 6 járásra osztották: a balassagyarmati (45 község), a nógrádi (37 község), a szécsényi (31 község), a losonci (63 község), a sziráki (38 község), a füleki (56 község) járásokra. A század végére a megye közigazgatási beosztásában csak annyi változás történt, hogy 7 járásra és 1 rendezett tanácsú városra oszlott. A balassagyarmati járás (14 körjegyzőséggel), a nógrádi (14 körjegyzőséggel, a járás székhelye Rétság), a szécsényi járás (11 körjegyzőséggel), a losonci járás (9 körjegyzőséggel), a gácsi járás (8 körjegyzőséggel), a sziráki járás (13 körjegyzőséggel), a füleki járás (12 körjegyzőséggel, járási székhely Salgótarján) és Losonc rendezett tanácsú város. Nagyközségi jogokkal rendelkezett Balassagyarmat, Kisoroszi, Csecse, Málnapatak, Nagyoroszi, Fülek, Salgótarján, Romhány, Szécsény, Szirák, Szőllős, Vadkert.

45 Nógrád vármegye az 1848. V. tc. 5. §-a értelmében az országgyűlés képviselőházába 6 országgyűlési képviselőt küldött. Ennek megfelelően 6 országgyűlési választókerület alakult a megyében: a balassagyarmati, a nógrádi, a szécsényi, a losonci, a sziráki és -a füleki. A választójoggal bírók száma mindvégig rendkívül alacsony volt. 1870-ben az új választójogi törvény életbe léptetésekor 198 000 lakosra mindössze 16 644 választópolgár jutott. Az 1870-es választójogi törvény már csökkentette a megyében az 1848-as törvény értelmében választó jogosultsággal rendelkezők számát, ugyanis 1866-ban még 18 677 lakosnak volt választójoga. A dualizmus időszakában tovább csökkent a választásra jogosultak száma. 1904-ben több mint 238 000 lakosra már csak 15 111 választópolgár, azaz 6,1% jutott. A választópolgárok számának állandó csökkenése elsősorban a parasztság elszegényedésével volt kapcsolatos, mivel ők alkották a választásra jogosultak 60%-át. Az 1910-es években az új választójogi reform életbe léptetésével kb. 2000 fővel újra emelkedett a választásra jogosultak száma, azonban a lakosság létszámához vizsonyítva így is csak a lakosság 6,5%-ának volt választójoga.

40 A megyei önkormányzat legfelsőbb szerve a megyei közgyűlés. Az 1871. évi 22 607. számú rendelet intézkedett a megyebizottsági tagság létszámáról. Minden tízezer lakosra két közgyűlési ún. bizottsági tagot állapítottak meg. A megyebizottsági tagok fele a megye legtöbb adót fizető polgárai sorából került ki, akiknek listáját évente külön bizottság állította össze és hozta nyilvánosságra. A megye legtöbb adót fizetőinek listáját az 1882-es évben gróf Forgách Antal, Plachy Tamás, dr. Pulszky Ágost (mindhárman országgyűlési képviselők), gróf Gyürky Ábrahám megyei főispán, Hoffmann Jakab és a báró Piret Bé-