Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

tárgyalásokon maga a főispán nyilatkozott úgy, hogy „nem szeretné azt, hogy holmi gyerekek végett valami politikai kérdést csináljunk ezen sajnos dologból". A szlovákok politizálása ebben az időben elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a Narodnie Noviny — az abban az időben legjelentősebb szlovák lap — kezdett lassan terjedni a megye községeiben. A nógrádi szlovákok politikai szervezkedése azonban a XIX. században még rendkívül alacsony szinten állt. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1881-es túrócszentmártoni szlovák választói tanácskozáson egyedül a nógrádi szlovákok nem voltak képviselve.

39 A XX. században, a dualizmus válságának elmélyülése és a koalíciós kormány megalakulásának időszakában új színt ölt az uralkodó osztály nemzetiségi politikája. A megyei ellenállásban a megye szlovák községei nem, vagy csak ímmel-ámmal vettek részt. Nagykürtös község pl. 1904-ben népgyűlést rendezett és üdvözölte, s támogatásáról biztosította Tisza Istvánt. Az ellenállás időszakában a szlovák községek egy része nem törődött a megye adófizetés megtagadására irányuló felszólításával, és tovább fizette az adót. így pl. Turopolya több mint 3000 koronát fizetett be adóba. Az alispáni jelentés is megemlítette, hogy „az ellenállás a magyar vidékeken a leghatékonyabb, mialatt a tót vidékeken gyenge". A kormány választójogi agitáció ja a szlovák lakosság között pozitív visszhangra talált. A koalíciós kormány hatalomra jutása után az uralkodó osztály újabb támadásra indult. Az Apponyi-féle iskolatörvény és a csernovai sortűz jelezte a magyar nacionalizmus újabb támadásának kezdetét. Török Zoltán volt főispán, az 1907-es megyei tisztújító közgyűlésen elmondott beszédében felhívta a tisztviselők figyelmét 'a „hazafiatlan" áramlatokra, és figyelmeztetett arra, hogy „egyes jelenségek arra vallanak, hogy a nemzetiségi agitáció vármegyénk területén is megkezdte volna aknamunkáját". Az alispáni körrendelet ennek kivédésére erélyt és jóindulatú magatartást követelt a tisztviselőktől a nemzetiségekkel szemben/'

0 1908-ban a megyében eddig működő három közművelődési egyesület egyesült a Magyar Nemzeti Intézetben. Az új intézet a hivatalos megye teljes támogatását élvezte. Díszelnök: Prónay Mihály, a megye főispánja lett. Elnöke: Török Zoltán nyugalmazott főispán. A vezetőségben megtaláljuk a megye hivatalos vezetőségének számos tagját. A megyei közgyűlés évi 2000 koronás segélyt biztosított az intézet számára. Az intézet működésére tízpontos tervezetet dolgoztak ki, melyben fő feladatnak a magyarosítást tekintették, de az eddigiekkel szemben szerepelt a feladatok között az alkoholizmus, az egyke, a kivándorlás, a tüdővész, az analfabétizmus stb. elleni küzdelem is. A megye vezetősége a nemzetiségi kérdésben az első világháborút közvetlenül megelőző időszakban egyre agresszívabbá vált. Török Zoltán, a Magyar Nemzeti Intézet elnöke, a megyei vezetőség nézeteit tömören így fogalmazta meg: „az igazi magyar embernek sovinisztának kell lenni".

41 1910-ben már nem volt szlovák tanítási nyelvű iskola, ugyanakkor azonban meg kell állapítani, hogy az állami iskolák nagyobbak, egészségesebbek, korszerűbbek voltak és több tanítóval működtek. A szlovák tanulók tehát, ahol nem egyházi iskolába jártak, a magyar nyelvű oktatást leszámítva, álta-