Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

Az ellenzékinek nevezett nógrádi birtokosok még a gondolatától is megijedtek egy ilyen társadalmi megmozdulásnak. Török Zoltán főispánsága alatt rneg is kezdődtek a csoportok között az egyezkedési tárgyalások. A közeledés időszakában a személyes harc, a rágalmazás természetesen tovább folyt. A Nógrádi Levéltár egy kis levéltöredéke azonban megőrizte, hogy a csoportok közötti ellentétet nem szabad komolyan venni, és minden ellentét fölé emelkedett az úri összetartás. A főispán, akit az ellenzék és annak titkára is a korrupció atyjaként emlegetett, hivatalos megnyilatkozásaiban „kedves Barátom Gyulá"-nak szólította Hanzélyt, az ellenzék titkárát, „kedves hívének" becézve- hívta baráti beszélgetésre. A csoportok között a század végén meginduló közeledés eredményeként megtörtént az első megegyezés. Scitovszky Jánost az elhalt gróf Feiacsevich helyére szécsényi képviselőnek delegálták a kormánypárt beleegyezésével. A választási agitációban most már nem volt szó agrárprogramról, nem támadták Bécset, hiányzott a kuruckodó „hazafias pátosz", megfelelt már az ilyen kortesnóta is: „Üres már itt minden kancsó, miért nem töltesz bele Vancsó! — Jó Bölönyi állj hát félre, tedd el magad jövő télre! — Hogy követ lágy Straus Miki, hidd el nekünk nagyon pici! Éljen Scitovszky János!" A választóknak mondott beszédében pedig az ellenzéki vezér, Scitovszky, aki kát évvel ezelőtt még Pejacsevichet „osztrák bérencnek és hazaárulónak" titulálta, mint a nagy példaképet „aki mindnyájunknak mutatott példát'*' jellemezte. A politikai programot röviden elintézte azzal, hogy a miniszterelnök Széli Kálmán személye garancia arra, hogy az ország Összes problémái megoldódnak. 1899-ben a Scitovszky-csoport megkötötte az első megegyezést a megyei szabadelvűekkel, követte ezzel az országosan is létrejött fúziót, midőn is Bánffy bukása után Széli Kálmán miniszterelnök, valamint a gróf Apponyi Albert és Horánszky Nándor által vezetett ellenzék megegyezett. A megyei megegyezésről a következő jellemző táviratot küldték a miniszterelnöknek:. ..A Nógrád megyei egyesült ellenzék volt nemzeti párti tagjai az országos politikai kérdésekben való különállásuk megszüntetését mondták ki... örömmel üdvözlik a miniszterelnök urat... a törvény, jog és igazság programjához egész lelkesedéssel csatlakoznak és nagyméltóságod bölcsességébe, igazságérzetébe vetett hittel tekintenek a jövő elé." A végleges megegyezés előtt azonban nanyobb akadályok álltak a megyében és ez a pozíciók fölötti osztozkodás volt.

23 A hatalmon levő szabadelvűek, az 1900 novemberi megyei albizottsági választásokon nem adták át az ellenzék képviselőinek az előre megbeszélt helyeket. Scitovszky Jánost 1901 májusában nem társelnökként, hanem csak mint a párt másodelnökét mutatták be. Az 1901-es országgyűlési képviselő-választásokon a balassagyarmati kerületet gróf Forgách Antalnak, a kormánypárt legkiemelkedőbb képviselőjének adták Hanzély Gyulával, az ellenzék titkárával szemben. A pozícióharcok, az egyéni sérelmek következtében az első megegyezési kísérlet kátyúba jutott, és az ellenzék újra kivonult az álbizottsághől. 1902-ben újabb megegyezésre került sor. E megegyezés is elsősorban csak személyes kérdéseket tartalmazott, mint pl. gróf Forgách Antalnak képviselői mandátumáról és Nógrádban viselt összes tisztségeiről történő lemondását, a balassagyarmati, szécsényi, nógrádi választókerületeknek a