Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

Az 1867-es kiegyezés és a dualizmus (1867—1918)

volt ellenzék vezetői számára való biztosítását, a törvényhatósági bizottsági tagságokban a volt ellenzék számának növelését stb. Az 1902-ben létrejött megegyezést sem hajtották végre, a megyén belüli küzdelem az úri csoportok között tovább folyt. 1903-ban Scitovszky János halálával csökkent ugyan annak hevessége, de a birtokos osztály egysége csak 1905-ben, a Fehérváry-kormány ellen meginduló megyei ellenállás időszakában állt végül helyre.

24 A megyei politikai küzdelmek során az ellenzék általában nemzeti jelszavak, a németellenesség, a nemzeti függetlenség zászlóvivőjeként lépett fel. Annak megvilágítására, hogy mit jelentett ez a valóságban, jellemző a nógrádi királylátogatás története. 1894 szeptemberében a hadgyakorlatok alkalmával látogatott el I. Ferenc József Nógrádba. A megye birtokosai azonnal elfelejtették, hogy a politikai harcokban oly gyakran gúnyolt, pellengérre állított „Habsburg ház feje" érkezett a megyébe. Az urakat szinte átitatta a királyvárás hangulata. A királyvárásból csak a balassagyarmati kőművesek nem vették ki részüket. Nagy zavart okozott ugyanis az, hogy „a kőművesek augusztus 6-án sztrájkba léptek, 32 kőműves abbahagyta a munkát" és félő volt, hogy a város tatarozási munkálatait nem tudják időben befejezni. Erővel és fizetésemeléssel a sztrájkoló kőműveseket munkába kényszerítették. A járás főszolgabírájának a királylátogatás idejére elrendelt intézkedései széles körű gondoskodásról tanúskodtak. Tilos volt Balassagyarmaton „tíz napig a trágyaszállítás, — ostorpattogtatás, — marhának, szárnyasnak, sertésnek a legelőre hajtása, — ebek utcára engedése, — tíz óra után a vendéglők nyitvatartása". A rendelkezés biztosította a kellő alázatot is, elrendelte ugyanis, hogy „a fuvarosok, kocsisok 200 méterrel előbb ki kell, hogy térjenek és levett kalappal kell várniuk a királyi hintót, — mindenkinek ünneplő ruhában, csendben kell várakoznia a királyra. — A kordonon kívül tömeges csoportosulás nem lehet." A felvonuló katonaság mellett nagyarányú csendőri erők mozgósítása biztosította a teljes sikert. A csendőrségnek, melyet a balassagyarmati kocsmák udvarán és a kálváriánál rejtettek el, a következő parancsot adták ki: „A legkisebb rendzavarás udvariasan ugyan, de a legerélyesebben, azonnal elnyomandó." * Ilyen előkészületek után nyugodtan megérkezhetett a szabadságharcot vérbe fojtó I. Ferenc József Nógrádba. A fogadás már a megye határánál, Kismarosnál megkezdődött, ahol a főispán és az egyházi vezetők üdvözölték a királyt. Rétságnál a megye nyugati felének úri fogatos hintói, a rimái vasúti őrháznál az úri lovasbandérium lovagi díszkísérete, a kővári útnál á megye keleti fele birtokosainak fogatai csatlakoztak a királyi menethez. Balassagyarmat határában a járás vezetői fogadták a királyt. A megyeház előtt újabb fogadás következett. Az üdvözlő beszédben „jobbágyi alázattal" járultak a „császári felség" elé. Az ünneplő beszédek szolgalelkűségben egymást múlták felül, melyekben többek között ilyen kitételek voltak: „Századok ültének el, de egyik király sem haladta meg a mostanit!" A nők és az alispán fiacskája , virágcsokorral kedveskedtek az uralkodónak. A megye háromszáz községének népi jelmezben kirendelt küldöttsége bíráik vezetése alatt szolgáltatta a „jobbágyi alázatú" tömeget. Az urak kardjaikat kirántva kiáltották „éljen a király" és a •