Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

gótarján körüli harcok eredményével, mert már kész ténynek vette a szénmedence központjának elfoglalását. A csehszlovák intervenciós csapatok visszavonulása Losoncon és az egész szlovákiai fronton jelentős hatású volt. Ezért a május 13-i nemzetvédelmi parancs határozottan követelte a harc újrakezdését: „Tekintettel a helyzet súlyosságára, Losoncnál és a II. dandárnál, valamint arra a morális vereségre, amelyet a II. dandár nyilvánvalóan elszenvedett, a Nemzetvédelmi Minisztérium nem tartja megfelelőnek, hogy a további magyar előrenyomulást pusztán védekezéssel akadályozza meg. Kérem, fontolja meg és a legrövidebb időn belül valósítsa meg a 6. és 7. hadosztály egységeinek energikus offenzíváját a Losonc ellen támadó magyar erők mindkét oldalába, hogy ily módon a további magyar támadások lehetetlenné váljanak."

167 A csehszlovák Nemzetvédelmi Minisztérium által elrendelt ellentámadást Piccione, a Salgótarján előtt összevont három dandár koncentrikus támadásával kívánta megvalósítani. A II., III. és IV. dandárok összevonásával létrehozta az ún. „Losonci csoportot", amelynek élére Letovsky tábornok került. A csoport támadását Piccione következő parancsában rögzítette: „A főirányban a 6. hadosztály támad, amely Járdánháza—Nádasd—Apátfalva körzetében hat zászlóaljat és tüzérséget összpontosít. E csapatok támadása e hó 17-nén kezdődik, és Pétervásárán át haladva Kisterenyére irányul. A 6. hadosztállyal egyidőben a Losonc irányában előnyomuló magyar erők jobboldalába támadást hajt végre a IV. dandár. E célból a dandár Rimaszombat területén két zászlóaljat és két üteget, Bátkán egy zászlóaljat és Rimaszécsen egy zászlóaljat von össze. Ennek a csoportnak a támadása folyó hó 19-én kezdődik, és Feled felé irányul, ahonnan Balogfalva—Ajnácskő—Almágy—Tajti felé folytatódik, és végső célja Salgótarján lesz. A II. dandár az ellenség baloldalába hatol három oszloppal, melyek mindegyike egy zászlóaljból áll, és amelyek a következő objektumok felé haladnak: a) Litke—Karancskeszi—Salgótarján, b) Endrefalva—Kishartyán, c) Szécsény—Told—Bokor—Tepke".

168 A hadművelet fő iránya mellett a demarkációs vonal teljes szélességében végrehajtott „nyugtalanító" mozdulatokkal kívánta elterelni a figyelmet és lekötni a Vörös Hadsereg egységeit. A támadás lebonyolítását Letovsky tábornokra bízták, aki május 16-d hadműveleti parancsában a katonák tudomására hozta a tennivalókat, és a katonai akció célját a következőkben határozta meg: „Hadseregünknek az újonnan megszállott területen az a feladata, hogy mielőbb rendet és nyugalmat teremtsen, a magyar bolsevik kormányt eltávolítsa, szerezzen érvényt a csehszlovák kormány .tekintélyének, biztosítsa az állami és magántulajdont, és fegyverezze le a polgári lakosságot."

169 Május 18-án az ellenséges dandár fő erői a terveknek megfelelően Pétervására, Kisterenye felé kezdték meg előrenyomulásukat, azért hogy a Vörös Hadsereg délről érkező utánpótlási vonalait elvágják. Még ezen a napon megjelent az ellenséges előőrs Zabaron. A salgótarjáni frontszakasz védelmét a 6. hadosztály egységeinek távozása után ismét a 3. hadosztály vette át. A májusi hadsereg-átszervezés során a hadsereg-főparancsnokság a salgótarjáni csoportból alakította ki a 80. dandárt, amely a 53. ezred három zászlóaljából és a megerősítésül küldött vadászzászlóaljból állt. E dandárba tartozott a Salgótarjánban szervezett két mun-