Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

kászászlóaij is. A dandárnak három ütege volt. A felsorolásból látható, hogy a 6. hadosztály távozása után a frontszakasz tűzereje jelentősen meggyengült. A hadosztály katonái már hosszabb idő óta tűzvonalban álltak és fáradtak voltak, de lecserélésükre nem volt lehetőség.

170 Május 19-én a hadseregparancsnokság hadműveleti naplója így rögzítette a támadás megindulása utáni helyzetet: ,.A csehek az Ipoly mentén Litke és Tarnóc közt, továbbá a Bükk hegységben Pétervására és Apátfalva közt az előnyomulást és támadást felvették. Ipoly mentén az ellenséget feltartóztattuk. Pétervásárát elvesztettük, és a csehek Recsk községig jutottak előre. Egertől északra az ellenség Szarvaskőig jutott. De. 11 óra 50-kor: jelentés szerint a cseh erők Pétervására környékéről nyugati irányban, Kisterenye felé nyomulnak elő, és de. 11 órakor Nádújfalut érték el. A délutáni órákban a csehek Kisterenyét elfoglalták, és ezáltal a Tarján völgyet elzárták, és minden közlekedést Hatvan és Salgótarján közt elvágtak. A Salgótarjánt védő 80. dandár ennek következtében észak, kelet és dél felé ellenség által volt körülvéve, és minden összeköttetéstől elvágva."

171 A szénmedence területén az eddigieknél komolyabb katonai válság alakult ki, a katonák és a lakosság megpróbáltatásai sokszorosára nőttek. A délről szorongatott Vörös Hadsereg egységeit és a védekezésben jelentős feladatot teljesítő munkászászlóaljakat keletről is erősödő támadás fenyegette. Ezen a napon az ellenséges csehszlovák katonai egységek elfoglalták Ceredet és Zabart. Az arcvonal központjában Fülek felé is folytatták előnyomulásukat. Támadást kezdeményeztek a frontszakasz balszárnyán is, és a Szécsény előtt védekező vöröskatonákat visszavonulásra kényszerítették. A válságos katonai helyzet tovább romlott: a kért erősítést a dandár nem kapta meg időre, így a kellően fel nem készített 1. salgótarjáni munkásszázadot vetették be Kazár, Homokterenye, Nádújfalu irányába, a csehszlovák fő erők előnyomulásának megakadályozására. A dandár katonai vezetését súlyos veszteség érte: a zavaros katonai állások tisztázására tájékozódni indult Köller dandárparancsnokot az ellenség elfogta. Az ellenséges gyűrűbe került vöröskatona-egységek nehéz helyzetét átérezte a főparancsnokság. Május 19-én Stromfeld Aurél parancsot adott a 3. hadosztálynak: „A Zagyvaszántó—Lőrinci környékén levő 11. ezred első zászlóalja a 3. hadosztály rendelkezésére áll."

172 Az erősítéssel lehetőség teremtődött, hogy a hadosztály friss erőkkel megtámadja az ellenséget. A délről megindult támadás következtében május 19-én éjjel visszafoglalták Pétervásárát, és a vöröskatonák egységei — köztük a munkásalakulatok — megindultak Kisterenye felszabadítására. A bekerített hadosztály-parancsnokság számára repülőgép hozta a parancsot. „Pétervásárát vissza kell foglalni, Kisterenyénél az ellenséget délről támadjuk. A Salgótarjáni csoport feladata Kisterenyénél északon és északkeleten azonnal támadni, és az ellenséget bekerítve elfogni."

173 Május 20-án a két oldalról — északról és délről — indított támadásnak a Kisterenyét megszálló ellenséges csehszlovák csapatok nem tudtak ellenállni, visszavonulásra kényszerültek Pétervására irányába. De Nádújfalu közelében a Pétervásárát elfoglaló és a Homokterenye irányából előretörő vöröskatonák, munkászászlóaljak harapófogójába kerültek. A támadás következtében az,ellenséges csapatok nagy része fogságba esett.

174 Kisterenye felszabadításával