Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

legrövidebb időn belül jelentős erősítés nem érkezik, Losoncot súlyos veszély fenyegeti." 162 Az ellenséges katonák közt a fegyelem meglazult. A tiszteknek nem volt befolyásuk a legénységre. A H/7, zászlóalj parancsnoka, Trojanek százados úgy akarta elejét venni a legrosszabbnak, hogy agyonlövéssel fenyegette meg a megfutamodott legénységet, ezek azonban körülvették és fenyegetőleg szembe­szálltak vele. Poboril alezredes úgy véli, hogy az első és második zászlóalj is meg van fertőzve. 103 A nagy lehetőségekkel kecsegtető ellentámadás azonban május 12-e után nem folytatódott, a vezérkari főnök a 6. hadosztály támadásait leállította, és csak azt a feladatot adta a hadosztálynak, hogy Litkétől Ajnácskőig terjedően tábori őrsökkel figyelje meg a demarkációs vonalat. A hadművelet eredménye országos jelentőségű volt. A győzelmes ellentá­madás megmutatta, hogy a tanácskormány az április végi és május eleji kato­nai, politikai válságot sikeresen leküzdötte. A proletárállam és annak kommu­nista vezetői mögött felsorakozott munkások között a nógrádi bányászok, mun­kások tömegei is ott voltak, és fegyverrel a kézben védték meg a Balassagyar­mattól Salgótarjánig terjedő frontszakaszon a szocialista állam vívmányait. A hadsereg-főparancsnokság május 15-én kiadott hadseregparancsa a 6. had­osztály egységei mellett megdicséri ,,a salgótarjáni és füleki harcokban résztvett proletár hősöket elszántságukért és proletártudatukért". A hadparancs kiemel­te a salgótarjáni bányák, az acélgyári, az üveggyári, a Hirsch- és Frank-gyári munkások bátorságát, amelyet a fegyveres küzdelemben tanúsítottak. 164 A győzelem azonban veszteséggel is járt. A csehszlovák ellenforradalmi katonaság a szécsényi visszavonulás alkalmával magával hurcolta politikai fo­golyként Bögözi Antal direktóriumi elnököt, György Béla, Márer György és Tuskó György tanácstagokat. 105 Gólián Andrást, a salgótarjáni direktórium al­elnökét, aki a kommunista mozgalom szervezése terén kiemelkedő tevékenysé­get folytatott a szénmedence területén, az ellenséges katonák felderítő akciója során elfogták és csak később szabadult meg a fogságból. 166 SALGÓTARJÁN ÉS A SZÉNMEDENCE ELLEN INDÍTOTT MÁSODIK INTERVENCIÓS TÁMADÁS A május 12-ig győzelmesen előrenyomuló 6. hadosztály vöröskatonáit elő­retörésükben a hadsereg-főparancsnokság állította meg. Ez lefékezte a hadosz­tály lendületét, és harci erejét a Salgótarjántól északra lezajlott helyi jellegű csatározásokra szorította. A Vörös Hadsereg páncélvonatai május 14-én várat­lanul elfoglalták Feledet, ahonnan másnap támaszpontjukra vonultak vissza. Hasonló jellegű csatározások folytak a 3. hadosztály Ipoly menti arcvonalán. A támadás megállításának oka elsősorban az volt, hogy a tanácskormány veze­tői olyan információkhoz jutottak, amely szerint a közeljövőben délről éri tá­madás a proletárállamot. A támadásban bekövetkezett szünet azonban az el­lenségnek kedvezett, rendezhette sorait, és felkészülhetett az újabb offenzívára. A csehszlovák burzsoá nemzetvédelmi miniszter, Klofác elégedetlen volt a Sal-

Next

/
Thumbnails
Contents