Szabó Béla – Horváth István: Nógrád megye története II. 1849–1919 (Salgótarján, 1969)

A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21—augusztus 1.

ségük és a jobboldali politikai beállítottságú katonai parancsnok akciója összhangban volt, azonos célt kívánt elérni: a tanácshatalom megdöntését. Bajatz a távirat értelméről „felvilágosította" a katonaságot. A katonák jelentős része nem hitte el a tanácskormány vezetőinek lemondását, ezért pontos tájékoztatást követelve kivívták, hogy május 3-ra a vármegyeház előtti téren népgyűlést hirdessenek, ahol Bajatz ismét felolvasta az előző nap kapott távirat szövegét. A gyűlés alatt az egyik tiszt kiadta a „le a kommunizmussal!" jelszót. Felhívása azonban az általa nem kívánt ellenhatást váltotta ki. A vöröskatonák elfogták az ellenforradalmár tisztet és jól helybenhagyták.

159 A katonaság akciója nyomán a direktórium vezetősége lassan ocsúdott fel kábultságából. A fegyveres erőre támaszkodva Singer Ignác politikai megbízott megkezdte az ellenforradalmárok összefogását. A vöröskatonák elől a fő szervező Bajatz és társa, egy Róth nevű tüzértiszt, továbbá 70 szepesi katona átmenekült a csehszlovák burzsoá csapatokhoz. A proletárhazához hű tisztek azonban elővigyázatosak voltak, és az árulás okozta károk megelőzésére áthelyezték a tüzérségi ütegek állásait. De felléptek a belső rendbontók ellen is. és a Szügyben állomásozó katonaság egy részének anarchikus megnyilatkozásait határozottan elnémították.

140 A megszökött tisztek árulása folytán szerzett információk alapján május 3-án a csehszlovák burzsoá csapatok Kóvár felől támadást intéztek a megyeszékhely ellen. A balassagyarmati munkásság, elsősorban a vasutasok, a Vörös őrség tagjai, a vöröskatonaság egységes fegyveres fellépése megakadályozta a belső ellenforradalmi erők segítségére siető csehszlovák intervenciót.

141 A külső ellenforradalmi erők visszaszorítása után a belső ellenséget kellett felszámolni. Singer Ignác és Richtmann Gyula politikai biztosok irányításával kezdődött meg az ellenforradalmi erők felgöngyölítése, amelynek eredményeként Balassagyarmaton „nagyobb ellenforradalmi mozgalomnak jöttek nyomára, további esetleges mozgalmak megakadályozása céljából a Vörös őrség a polgári lakosság köréből túszokat szedett".

142 Az ellenforradalmi csoport vezetője, Huszár Aladár elbujdosott, és csak a proletárdiktatúra utolsó napjaiban jött vissza ismét Balassagyarmatra, a környék erdőiből. Bőhm és Peyer május 2-i távirata Salgótarjánban is a párt ideiglenes megbénulását okozta, lelassította a munkások folyamatos felfegyverzését, és csökkentette harci kedvét. A távirat nyomán kialakult politikai némaságban nem jelentek meg az üzemi és a községi bizalmiak a termelést és a béreket koordináló értekezleten sem. Budapesttel csak hosszas viaskodás és várakozás után sikerült Hevesi népbiztosnak kapcsolatot teremtenie, és a helyzetet reálisan értékelő központi jelentést kapnia. Az utolsó percekben sikerült Kun Bélával beszélnie, amiből kiderült, hogy a távirat a jobboldal mesterkedése csupán.

143 A felvilágosítás után kezdődött az ébredés, az ellenforradalom gyorsan lelepleződött. A bénultság, ha az utolsó órában is, de feloldódott. Május 2-án ugyanis az antant fegyverekkel felszerelt, számbeli és technikai fölényben levő csehszlovák burzsoázia intervenciós csapatai támadást intéztek Salgótarján körzete ellen, hogy az ipar- és bányavidéket elfoglalják.